Földet értem :-))

Ez a nap is elérkezett, ismét itthon vagyunk, véget ért a csodás nyaralásunk, beköszöntöttek a munkás hétköznapos és evvel együtt a ködös, esős tipikus német ősz. De nem baj, legalább nem vágyik vissza az ember a napsütötte magyar nyárba. Könnyebb szívvel viseli a mindennapokat. Szeretném megosztani Veletek ennek majd 40 napnak a történéseit, amíg nem voltam jelen.

Nagyon köszönöm mindenki érdeklődését, roppant módon jól esett!!! :-)) Sajnos nem tudtam mindenkinek válaszolni, mert két számítógép közül egy sem működött, majd hazavittem javításra a laptopot. Mivel sikeresen egy országban tartózkodtunk a kompjuterdoktorral. A szüleim gépére nem tudtam feltenni a képeket a telefonomról. Szóval volt elég kalamajka. De most már itt vagyok, jöjjön a beszámoló képekkel:

Július 23-án lettem a már említett négy tantárgyas vizsgát az egyetemen, ami ráadásul sikerült is. Az eredmény nem fontos, mivel csak annyi volta lényeg, hogy sikerül-e vagy nem. Kipipálva egy nehéz félév. Már csak kettő maradt és befejezem a hittan szakot. Gondoltam én, de az élet közbeszólt.

Azóta ugyanis dolgozó nő lettem. Vállalkozó ráadásul. Történt ugyanis, hogy még májusban talált a férjem egy hirdetést, amiben az állt, nyelvi trénereket keres egy nyelviskola. Felhívtam őket és másnap elküldtem az életrajzomat. Két hónapig semmi életjelet nem kaptam tőlük, majd hirtelen "rámtörtek", mikor tudnék próbatanítást tartani náluk. Úgy megijedtem, hogy két nap múlva már meg is tartottam életem első német nyelvi óráját Németországban és olyan roppant módon tetszett a megfigyelő hölgynek, hogy gyorsan ajánlott nekem egy állást. Így lettem én nyelvi tréner német nyelven Németországban. És augusztusban, a nyaralásunk előtt még gyorsan el is kezdtem egy indiai szakembert oktatni a Mercedesnél. Ennek okán az egyetemen nem tudok felvenni pár tantárgyat és minimum egy félévvel meg kell hosszabbítanom a tanulmányaimat. De ez már nem is nagyon érdekel. A lényeg, hogy végre dolgozom, azt csinálom, amihez értek és amit szeretek.

S hogy pénzt is keresek vele, mivel az autónk nem kapja meg a műszakit és a javíttatása tízszer annyiba kerülne, mint az értéke. Hát most nagy autókeresésben vagyunk. Van már pár jelöltünk, de nehéz a választás, mert egyiket sem adják ingyen. :-))

Ezen történések után sikeresen hazautaztunk augusztus 17-én. Semmi dugó, nyugodt utazás, egészen el is csodálkoztam, a legutóbbi utunk után. Otthon azután nagy szeretettel fogadtak minket. Összeszedtük a keresztlányaimat és öten leutaztunk a Balatonra. Eltöltöttünk 4 remek napot, még fürödni is tudtunk, majd kirándultunk. Olyan látnivalókat mutathattunk meg a gyerekeknek, ami nagyon elnyerte a tetszésüket és tanulhattak is sokat belőle. Mondták is: Köri, Neked kellene a földrajzot tanítani, akkor tudnánk is valamit. ;-))

És itt ért minket a végzet, Balatonfüreden. Szerettünk volna macskát már régen, de a fene gondolta, hogy pont a nyaralás alatt találunk rá életünk azóta mozgatórugójává avanzsált állatra. Míg e sorokat írom, eléggé elszántam próbálja Életem Párjának a fagyiját megszerezni. Szinte folyamatosan tudna enni és rettentően szeret játszani. Valamint engem tekint a mamájának.  Nagyfiút pedig konkurenciának. Tehát eme macska csak úgy odaszegődött egy nappal az érkezésünk előtt a házhoz, ahol laktunk és amikor megláttam, teljesen beleszerettem. Volt még másik két kiscica is, de addigra eldőlt a sorsunk. A nagy szélviharban úgy hozzámbújt, hogy ott helyben vettünk neki kosarat és mindent, és kalandos körülmények között hazavittük a szüleimhez. Nem nagyon örültek neki, de szerintem nem tartott két percnél tovább, míg őket is megszelídítette.

Egyik nap kérdem a férjem, amikor jött értem, hol a macska. Mondja, alszik a fazékban. Nem néztem rá kicsit sem hülyén. :-))  Otthon azután megfejtődött a titok: Cirmi kedvenc helye a férjemtől ajándékba kapott káposztafőző fazék volt.Igen Anikó, most már nekem is van, megyek hozzád a receptért! ;-))

 Azóta nagyot nőtt, teljesen megszokott már itthon is, a hosszú utat remekül bírta. Önállóan bejárja a lakást, lépcsőházat, teraszon otthonosan mozog. Arra várok, hogy a fiúk megcsinálják a macskalépcsőt és akkor lassan a kijárást is elkezdjük, de ehhez kell eme alkalmatosság is, hogy az erkélyről le tudjon menni a kertbe. Persze egyszerűbb volt a szüleimnél csak úgy kiengedni a kertbe, nálunk problémásabb, de ezt is megoldjuk majd.

Ezek után a második héten rokonlátogatásba fogtuk, valamint barackot raktunk el és próbáltam kicsit pihenni, bár ez nem nagyon jött össze, mert Nagyfiú óramű pontossággal kelt reggelente, hogy mesét tudjon nézni. Hát nem voltam boldog tőle. :-))

A múlt héten hétfőn pedig kezdtük a sütést az unokahúgom lakodalmára. Nem volt kis munka 400 főre elkészíteni az aprósüteményt, lepényeket. kezdetben 80 kilóra készültünk, ami a végére 120 kiló lett, mivel felénk csomagolni is szoktak és 14 kiló pogácsát is sütöttek a lányok szombat hajnalban, amiben én nem vettem már részt, mivel olyan fokú náthát kaptam, hogy még a fejem is elkezdett fájni. Hogy mitől, fogalmam sincs.

Megnyugodva, egy Aspirin kíséretében indultunk az esküvőre. Érdekes volt látni ezt a sok embert a templomban egy esküvő alkalmából. Eszembe jutott a mi kis csendes esküvőnk, ahol összesen volt talán 50 ember, semmi orgonaszó csak bensőséges hangulat.
A lagzi a vőlegény szüleinek birtokán volt. Fehér sátorban, mindenki láthatott, hallhatott mindent. Olyan talpraesett vőfély vezette le az egész lagzit, akit bárkinek jó szívvel tudok ajánlani. Az ételek nagyon finomak voltak, különösen a birkapörkölt és a fokhagymás natúrszelet. S ami a szívemet a legjobban megdobogtatta, kicsi fiam elkapta az egyik koszorúslányt és egész este vele táncolt. Annyira aranyosak voltak, ahogy ropták. Mi is rengeteget táncoltunk Életem Párjához képest, de a gyerekem nem akart a többi fiúval kint rohangálni, inkább táncolni.

  
Lassan visszaszoktuk a régi kerékvágásba, avval a különbséggel, hogy amikor hazaérek rögtön fogad egy doromboló, dörgölőző szőrös gombóc és soha nem vagyok egyedül. A tanítás is szépen halad, bár nem nagyon igazodom el néha az indiai gondolkodásmódon, de többé- kevésbé megértjük egymást és lényegében egyet akarunk:minél előbb nagyon jól beszéljen a tanítvány.  :-))