2013. szeptember 30., hétfő

18. SAD! - Kemencés sajtos pogácsa

Kicsit kimaradtam a játékok körforgásából és csak nem régen figyeltem fel rá, hogy Kokki lett a soron következő SAD háziasszony. Számomra nagyon, de nagyon passzoló témát talált ki:
 
Falusi konyha, népi ízek...

Kapva kaptam az alkalmon és a soron következő kemencés sütés alkalmával sajtos pogácsát készítettem. Igen nagy sikert aratva ezzel a tipikusan magyar sós süteménnyel, ami frissen csak úgy omlott szét az ember szájában, míg a rajta lévő sajt ropogósra sült. Sokan mondták már, hogy a kemencében sült pogácsa az igazi, amit most már én is alátámaszthatok.


 Hozzávalók:

600 g liszt
250 g vaj és nem margrin
400 ml tejföl, legjobb a házi
20-25 g élesztő
2-3 tk só
50 ml  tej
1 mk cukor
3 db tojássárgája

1 tojás
100- 150 g reszelt sajt

A cukrot elkeverjük a tejben, felfuttatjuk benne az élesztőt, a vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a tejfölt, sót, tojássárgáját és az élesztős tejet, összegyúrjuk és legalább 30 percet pihentetjük. Ezután kinyújtjuk, hajtogatjuk és 30 percet pihentetjük. Ezt még háromszor megismételjük. Az utolsó hajtogatás után is pihentetjük 30 percet, majd kb, 1 cm vastagra nyújtjuk, a felvert tojással megkenjük, éles késsel bevagdossuk, megszórjuk sajttal és egy 7 cm-es pogácsaszaggatóval pogácsákat szaggatunk. Két kezünk között szépen megkerekítjük őket és egy sütőpapírral bélelt tepsire téve 20 percet pihentetjük. 200C fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt pirulásig sütjük.

Tipp: A leeső széleket nem kell összegyúrni, egyszerűen süssük ki ropogós apró falatoknak.
        vagy
        A keletkező sarkokat hajtsuk a következő pogácsa mellé és úgy szaggassuk ki. A kézzel való    
        sodrás miatt, szép kerek süteményeket kapunk úgyis





2013. szeptember 29., vasárnap

Süssünk kenyeret! - De miben is?


Többektől is érkezett már kérdés, miben is érdemes kenyeret sütni. Miért kell fedővel rendelkező edényben kenyeret sütni. Nem feltétlen kell, de nem teszünk rosszat vele. Ugyanis szeret a kenyér párában sülni. Ez megoldható úgy is, hogy a sütőben sülő kenyér mellé, illetve a sütő aljába teszünk egy vízzel teli tálkát, de mivel a sütő térfogata sokkal nagyobb, mint egy zárt edényé, nem tud olyan jól keringeni a levegő, mint egy kisebb zárt térben.

Ejtsünk néhány szót az edényekről:

Ezek az általam használt sütőedények, melyeket kenyér sütésére is használok.
 

Csak az agyagedényt nem, mert ebben tárolom a kenyeret és más péksüteményeket is.
Ez egy vékonyabb falú, kimondottan kenyérsütésre való alkalmatosság. Sütés előtt, mivel nem mázas, 10 percre beáztatom hideg vízbe, hagyom levegőn megszáradni. Nem kell aggódni, nem fog a magába szívott víz ilyen gyorsan elpárologni. Majd kibélelem sütőpapírral vagy kikenem vajjal és megszórom liszttel. És ebben kelesztem a megformázott kenyeret, majd hideg! sütőben kezdem a sütést, mert nem samotos az edény. Másik megoldás, hogy az edényt a sütővel együtt forrósítom fel és a sütőpapírral együtt emelem át a kenyeret a forró edénybe. 




















S jöjjön a két kedvencem, az öntöttvas lábas és az öntöttvas wok. Univerzális edények és mosogatás után másra is használhatók. Ezekre is érvényes, hogy hideg sütőben kezdjük a sütést, ha ebben kelesztjük a kenyeret. De mindenképpen megéri fedővel együtt felforrósítani és egy kevés grízzel vagy rétesliszttel megszórni az edény alját és úgy kézzel óvatosan, forró! belefordítani a kenyeret. Majd lefedve sütjük, ahogy én mondom, míg az illat be nem lengi a lakást. Akkor kell megnézni, mennyire pirult és levenni a fedőt, mérsékelni a hőt, szép pirosra, ropogósra sütni a héját. 





















Legvégül, de nem utolsó sorban jöjjön egy aduász, a jénai. Nekem nincs kacsasütőm, de ebbe az 5 literes üvegtálba is belefér egy kiló lisztből készült kenyér. Nyugodtan keleszthetjük benne a vekninket és utána mehet a forró sütőbe, akár vajjal kikenve, akár sütőpapíron. Még a tetőt sem nagyon kell levenni, hiszen remekül látni benne, hogyan is sül a művünk.



Amennyiben nem áll rendelkezésünkre semmiféle fedett sütőedény, a következőképpen tudunk tepsin kenyeret sütni, anélkül, hogy a fogunk beletörne a héjába.

A sütőt felmelegítjük 250 fokra, alsó- felső sütéssel, a kenyeret tepsire tesszük, mellé helyezünk egy kis bögre vizet és amíg a kenyér héja meg nem pirul ilyen magas hőfokon sütjük. Visszavesszük a hőt 230 fokra, letakarjuk sütőpapírral a kenyerünket és készre sütjük. Ha az alja már kongó hangot ad ki, kész a kenyér, ha még nem, levesszük a hőfokot 200 fokra és papír alatt addig sütjük, míg szépen megpirul az alja.

JÓ SÜTÖGETÉST MINDENKINEK!

2013. szeptember 22., vasárnap

Pofonegyszerű fehérkenyér

Említettem, hogy van munkám. De azt még nem, hogy egy indiai férfi a tanítványom a Mercedesnél, akinek az étkezési szokásai, a kultúrája nagyon eltérő a miénktől. Így a mi kenyerünket sem nagyon ismerte. Mivel azonban említettem, hogy megyek kenyeret sütni, ráadásul kemencében, gyorsan felvetette, hogy tanítsam meg kenyeret sütni. Ő meg majd otthon meglepi a feleségét egy kenyérrel. Mivel a témánk amúgy is az étkezés, ételek voltak, csináltunk egy abszolút gyakorlati órát. Elmentünk bevásárolni a kenyér hozzávalóit, sok mást is megbeszéltünk a bevásárló központban, majd az irodában nekiláttunk a kenyérsütésnek. A kollégák pedig csodálkoztak, hogy mi a fenét is csinálunk mi. A tanítványnak nagyon tetszett ez az óra és sokat is tanult belőle. Nekem pedig sikerült egy garantáltan sikerülő kenyérreceptet kidolgozni, amit még irodai körülmények között is meg lehet sütni. Feltéve, ha van sütő. :-)) Egyébként pedig haza vihetjük a tésztát és otthon már mehet is a sütőbe, nem baj, ha nincs előfűtve.


Hozzávalók:

1 kg fehérliszt
2 cs. szárított élesztő
1 ek só
kb. 500 ml víz

A lisztet tálba szitáljuk/ öntjük, hozzákeverjük a sót, szárított élesztőt és hozzáadunk kb. 400 ml vizet elkezdjük összekeverni a tésztát. A maradék vizet lassan, igény szerint adagoljuk. Lehet nem kell az összes víz, ez lisztfüggő. Ha összeállt a tésztánk, 10 percig pihenni hagyjuk. Ezután alaposan összedagasztjuk, míg fényes nem lesz. 10 percet pihentetjük, duplájára kelesztjük. S mivel van időnk az irodában, míg haza nem megyünk, szépen megkel a tésztánk. :-)) Ismét megdagasztjuk a tésztát, megformázzuk, 30 percig hagyjuk kelni. A sütőt előmelegítjük 250C fokra, a kenyeret tetővel ellátott sütőedénybe tesszük, tetejét megvágjuk. 45 percig zárt edényben sütjük, majd a tetőt levéve, a tüzet 200C fokra mérsékelve szép pirosra pirítjuk a tetejét. A kenyér tetejét megspricceljük vízzel és hagyjuk kihűlni, már ha van elég időnk és erőnk. :-))

Ha kicsit lassabban akarjuk keleszteni a kenyeret 1 cs szárított élesztőt használjunk és keleszthetjük hűtőben, akár éjjel is. Vagy reggel begyúrva.




JÓ ÉTVÁGYAT!

2013. szeptember 17., kedd

Joghurtos teljeskiőrlésű rozskenyér

Majdnem elfelejtettem, hogyan is készítettem ezt a finom kis kenyeret, olyan régen feltettem a képet a vázlatok közé. Pedig csak a fehér rozscipót alakítottam át kissé és a folyadékot helyettesítettem joghurttal, amit szintén én készítettem itthon.Most közkinccsé teszem, mert nagyon finom lett. De hogy mikor is készült, azt már nem tudom megmondani. :-))


Hozzávalók:

300 g öregtészta
700 g (fehér) rozsliszt
300 g teljeskiőrlésű rozsliszt
1 ek só
500 ml joghurt, ha kell még
víz
20 g élesztő
1 tk cukor

 2 ek olaj a nyújtó felülethez

Fűszerek: (elhagyható)
1/2 mk őrölt kömény
1/2 mk koriander

A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a hozzávalókat a víz kivételével. A vizet folyamatosan, csak szükség esetén adagolvaa összeállítjuk  a tésztát. 10 percet pihentetjük és olajos felületen alaposan kidagasztjuk. A rozsos kenyértésztánk akkor van jól kidolgozva, ha már csak kicsit ragad a kezünkhöz, megnyomva ruganyos. A tálat letakarjuk  és duplájára kelesztjük
A tésztát kezünkkel ellapogatjuk, majd megformázzuk. A sütőedénybe tesszük és ismét duplájára kelesztjük. A sütőt felfűtjük 250C fokra, s kenyeret egy penge segítségével pár helyen bemetsszük . A sütőedény tetejét megspricceljük alaposan vízzel, hogy a kenyerünk jó sok gőzben sülhessen. Betesszük az edényt a sütőbe. 50 perc múlva a tüzet 200C fokra mérsékeljük, addig az ajtót nem nyitogatjuk, a fedőt nem emelgetjük, még ha nem is látunk bele az edénybe, nehogy összeessen a kenyér. 10 perc elteltével a tetőt levesszük és ha a kenyerünk még nem elég szép piros, kicsit fedő nélkül is sütjük. Ne féljünk, nem fog a kenyér teteje megégni, védi a fedő, és így a gőz sem illanhat el.
Rácsra téve hagyjuk kihűlni, de előtte még megspricceljük alaposan vízzel, hogy szép cserepes kenyeret kapjunk.



JÓ ÉTVÁGYAT!

2013. szeptember 16., hétfő

Toast muffin

Gyors vacsorának, ebédnek vagy, ahogy mi ettük, kiadós hétvégi reggelinek nagy tudom ajánlani. Az a hallatlan előnye, hogy nem kell a muffin alapját sütni.


Hozzávalók:

6 szelet toastkenyér
3 db paradicsom, negyedelve
bazsalikomlevél
100 g húsos szalonna megpirítva
3 db tojás

bors

reszelt sajt

A toast széleit levágjuk, evvel együtt nehéz lenne formázni a kenyeret
Amennyire tudjuk, kilapítjuk a kenyeret egy nyújtófával és a sarkait lekerekítjük

A muffinformát alaposan kivajazzuk, a kenyérszeletet beleigazítjuk, úgy, hogy egy-egy mélyedést üresen hagyunk, elrendezzük az alján a szalonnát, ráteszünk egy negyed paradicsomot
A paradicsomra helyezünk egy-két levél bazsalikomot, a mélyedést megtöltjük a felvert tojással, tetejét reszelt sajttal meghinthetjük.

220C fokra előmelegített sütőben, addig pirítjuk, amíg a sajt megolvad és a tojás éppen csak megszilárdul
A maradék kenyérhéjat apróra vágjuk és elvegyítjük a maradék tojással, megtölthetünk vele pár mélyedést és ezt is addig sütjük, míg a tojás megszilárdul. (bal felső kép)



JÓ ÉTVÁGYAT!

2013. szeptember 13., péntek

Földet értem :-))

Ez a nap is elérkezett, ismét itthon vagyunk, véget ért a csodás nyaralásunk, beköszöntöttek a munkás hétköznapos és evvel együtt a ködös, esős tipikus német ősz. De nem baj, legalább nem vágyik vissza az ember a napsütötte magyar nyárba. Könnyebb szívvel viseli a mindennapokat. Szeretném megosztani Veletek ennek majd 40 napnak a történéseit, amíg nem voltam jelen.

Nagyon köszönöm mindenki érdeklődését, roppant módon jól esett!!! :-)) Sajnos nem tudtam mindenkinek válaszolni, mert két számítógép közül egy sem működött, majd hazavittem javításra a laptopot. Mivel sikeresen egy országban tartózkodtunk a kompjuterdoktorral. A szüleim gépére nem tudtam feltenni a képeket a telefonomról. Szóval volt elég kalamajka. De most már itt vagyok, jöjjön a beszámoló képekkel:

Július 23-án lettem a már említett négy tantárgyas vizsgát az egyetemen, ami ráadásul sikerült is. Az eredmény nem fontos, mivel csak annyi volta lényeg, hogy sikerül-e vagy nem. Kipipálva egy nehéz félév. Már csak kettő maradt és befejezem a hittan szakot. Gondoltam én, de az élet közbeszólt.

Azóta ugyanis dolgozó nő lettem. Vállalkozó ráadásul. Történt ugyanis, hogy még májusban talált a férjem egy hirdetést, amiben az állt, nyelvi trénereket keres egy nyelviskola. Felhívtam őket és másnap elküldtem az életrajzomat. Két hónapig semmi életjelet nem kaptam tőlük, majd hirtelen "rámtörtek", mikor tudnék próbatanítást tartani náluk. Úgy megijedtem, hogy két nap múlva már meg is tartottam életem első német nyelvi óráját Németországban és olyan roppant módon tetszett a megfigyelő hölgynek, hogy gyorsan ajánlott nekem egy állást. Így lettem én nyelvi tréner német nyelven Németországban. És augusztusban, a nyaralásunk előtt még gyorsan el is kezdtem egy indiai szakembert oktatni a Mercedesnél. Ennek okán az egyetemen nem tudok felvenni pár tantárgyat és minimum egy félévvel meg kell hosszabbítanom a tanulmányaimat. De ez már nem is nagyon érdekel. A lényeg, hogy végre dolgozom, azt csinálom, amihez értek és amit szeretek.

S hogy pénzt is keresek vele, mivel az autónk nem kapja meg a műszakit és a javíttatása tízszer annyiba kerülne, mint az értéke. Hát most nagy autókeresésben vagyunk. Van már pár jelöltünk, de nehéz a választás, mert egyiket sem adják ingyen. :-))

Ezen történések után sikeresen hazautaztunk augusztus 17-én. Semmi dugó, nyugodt utazás, egészen el is csodálkoztam, a legutóbbi utunk után. Otthon azután nagy szeretettel fogadtak minket. Összeszedtük a keresztlányaimat és öten leutaztunk a Balatonra. Eltöltöttünk 4 remek napot, még fürödni is tudtunk, majd kirándultunk. Olyan látnivalókat mutathattunk meg a gyerekeknek, ami nagyon elnyerte a tetszésüket és tanulhattak is sokat belőle. Mondták is: Köri, Neked kellene a földrajzot tanítani, akkor tudnánk is valamit. ;-))

És itt ért minket a végzet, Balatonfüreden. Szerettünk volna macskát már régen, de a fene gondolta, hogy pont a nyaralás alatt találunk rá életünk azóta mozgatórugójává avanzsált állatra. Míg e sorokat írom, eléggé elszántam próbálja Életem Párjának a fagyiját megszerezni. Szinte folyamatosan tudna enni és rettentően szeret játszani. Valamint engem tekint a mamájának.  Nagyfiút pedig konkurenciának. Tehát eme macska csak úgy odaszegődött egy nappal az érkezésünk előtt a házhoz, ahol laktunk és amikor megláttam, teljesen beleszerettem. Volt még másik két kiscica is, de addigra eldőlt a sorsunk. A nagy szélviharban úgy hozzámbújt, hogy ott helyben vettünk neki kosarat és mindent, és kalandos körülmények között hazavittük a szüleimhez. Nem nagyon örültek neki, de szerintem nem tartott két percnél tovább, míg őket is megszelídítette.


Egyik nap kérdem a férjem, amikor jött értem, hol a macska. Mondja, alszik a fazékban. Nem néztem rá kicsit sem hülyén. :-))  Otthon azután megfejtődött a titok: Cirmi kedvenc helye a férjemtől ajándékba kapott káposztafőző fazék volt.Igen Anikó, most már nekem is van, megyek hozzád a receptért! ;-))


 Azóta nagyot nőtt, teljesen megszokott már itthon is, a hosszú utat remekül bírta. Önállóan bejárja a lakást, lépcsőházat, teraszon otthonosan mozog. Arra várok, hogy a fiúk megcsinálják a macskalépcsőt és akkor lassan a kijárást is elkezdjük, de ehhez kell eme alkalmatosság is, hogy az erkélyről le tudjon menni a kertbe. Persze egyszerűbb volt a szüleimnél csak úgy kiengedni a kertbe, nálunk problémásabb, de ezt is megoldjuk majd.

Ezek után a második héten rokonlátogatásba fogtuk, valamint barackot raktunk el és próbáltam kicsit pihenni, bár ez nem nagyon jött össze, mert Nagyfiú óramű pontossággal kelt reggelente, hogy mesét tudjon nézni. Hát nem voltam boldog tőle. :-))

A múlt héten hétfőn pedig kezdtük a sütést az unokahúgom lakodalmára. Nem volt kis munka 400 főre elkészíteni az aprósüteményt, lepényeket. kezdetben 80 kilóra készültünk, ami a végére 120 kiló lett, mivel felénk csomagolni is szoktak és 14 kiló pogácsát is sütöttek a lányok szombat hajnalban, amiben én nem vettem már részt, mivel olyan fokú náthát kaptam, hogy még a fejem is elkezdett fájni. Hogy mitől, fogalmam sincs.


Megnyugodva, egy Aspirin kíséretében indultunk az esküvőre. Érdekes volt látni ezt a sok embert a templomban egy esküvő alkalmából. Eszembe jutott a mi kis csendes esküvőnk, ahol összesen volt talán 50 ember, semmi orgonaszó csak bensőséges hangulat.
A lagzi a vőlegény szüleinek birtokán volt. Fehér sátorban, mindenki láthatott, hallhatott mindent. Olyan talpraesett vőfély vezette le az egész lagzit, akit bárkinek jó szívvel tudok ajánlani. Az ételek nagyon finomak voltak, különösen a birkapörkölt és a fokhagymás natúrszelet. S ami a szívemet a legjobban megdobogtatta, kicsi fiam elkapta az egyik koszorúslányt és egész este vele táncolt. Annyira aranyosak voltak, ahogy ropták. Mi is rengeteget táncoltunk Életem Párjához képest, de a gyerekem nem akart a többi fiúval kint rohangálni, inkább táncolni.

  
Lassan visszaszoktuk a régi kerékvágásba, avval a különbséggel, hogy amikor hazaérek rögtön fogad egy doromboló, dörgölőző szőrös gombóc és soha nem vagyok egyedül. A tanítás is szépen halad, bár nem nagyon igazodom el néha az indiai gondolkodásmódon, de többé- kevésbé megértjük egymást és lényegében egyet akarunk:minél előbb nagyon jól beszéljen a tanítvány.  :-))