2015. január 11., vasárnap

Nugátos- csokis- diós koszorú

Ennek a remek kuglófnak a receptjét egy hozzámvágott (szó szerint, főnökasszonyom csak úgy odaadta) konyhai robotgép használati útmutatójában találtam. No a gép már nincs nálam, mivel szert tettem egy csodára, de a receptes könyvet megtartottam. Kicsit finomítottam az elkészítésen és a mázat is én találtam ki, de szerencsére nem vált kárára. :-)


Hozzávalók:

100 g étcsokoládé
150 g dió/ törökmogyoró
250 g cukor
150 g puha margarin/ vaj
3-4 tojás mérettől függően
300 g liszt
2 csapott tk. sütőpor
1 csipet só

100 g étcsokoládé
50 g nugát
10 g fehércsokoládé

A csokoládét nagyobb darabokra vágjuk és a mogyoróval együtt késes aprítóban durvára daráljuk.
A vajat habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk egyenként a tojásokat és simára dolgozzuk.
A sütőporral elkevert lisztet és a csokoládés mogyorót beledolgozzuk.
Vajjal liszttel kikent kuglófformába öntjük, a tetejét simára dolgozzuk.
Légkeveréssel 160 C fokon, alsó- felső sütésen 175 C fokon 60- 70 percig sütjük. Tűpróba!
 Kicsi pihentetés után rácson hagyjuk teljesen kihűlni.
Az étcsokoládét vízfürdőn felolvasztjuk a nugáttal, valamint így teszünk a fehér csokival is. Rákenjük a kuglófra a sötét csokit, majd keresztben a fehér csokival díszítjük, fogpiszkálóval körkörösen mintát húzunk bele.

















JÓ ÉTVÁGYAT!

2015. január 7., szerda

BUÉK! Avagy - Fejtettbableves más módon

Minden kedves régi és új olvasómnak  szeretnék 
Boldog, békés, szeretetben gazdag Újévet 
kívánni!!!

Kicsit nagyon eltűntem az utóbbi időben. Ennek oka nagyon egyszerű: időhiány. Valamint úgy voltam a blogírással is, mint sok más dologgal, hogy kicsit el kellett löknöm magamtól, hogy azután a távolság miatt ismét hiányozzon és újult erővel tudjam magam belevetni. Valamint titokban meg is fogadtam magamnak újévkor: ebben az évben ismét nekifogok. 

A íme az első egyszerű fogás abból az apropóból, hogy Életem Párja fogadást kötött, Húsvétig lefogy 8 kilót. Nem lehetetlen és Nagyfiúval mi is vele tartunk. Ne érezze már magát annyira egyedül. Ezt persze csak úgy lehet megvalósítani, ha az ember változtat. Igyekszem a szénhidrátot kiiktatni a fogásokból, de legalább is kevesebb lisztet használni, cukrot kerülni és a szétválasztás elvei szerint, azaz kicsit testkontrolosan főzni. Az elmúlt két napban egész jól sikerült. :-)) Ennek egyik ékes példája ez a leves. Mivel szeretjük a magyaros ízvilágot, nem akarunk lemondani a megszokott ételekről, csak az lekészítési módon variáltam kicsit. Rántás helyett krumplival sűrítettem be a levesünket. Valamint Életem Párja nem kapott tejfölt rá.


Hozzávalók:

200- 300 g fejtettbab
2 szál sárgarépa
2 szél fehérrépa
darabka zeller
fokhagyma
2 + 2 közepes krumpli
olaj
 pirospaprika

A sárgarépát, fehérrépát karikára vágjuk, 2 krumplit és a zellert felkockázzuk, a másik 2 krumplit csak félbevágjuk. Egy fazékban olajat hevítünk, ezen a sárga- és fehérrépát, valamint a zellert kicsit megpirítjuk. Lehúzzuk a tűzről és megszórjuk pirospaprikával, felöntjük vízzel, beletesszük a babot és a krumplikat, sózzuk, kevés ecettel ízesítjük és készre főzzük. Amikor a bab puha, kivesszük a fél krumplikat, feldaraboljuk és némi főzőlével összeturmixoljuk, visszaöntjük a levesbe, forralunk rajta egyet. Tejföllel tálaljuk. 

















JÓ ÉTVÁGYAT!