2012. február 29., szerda

Tejespite

Azt nem mondom, hogy válogatósak vagyunk, de ha a kisfiamon múlna, tejespitét ennénk palacsintával. Jó ízlése van a kisembernek, mert nagyon finom étel és amolyan igazi "anyakímélő", már ami az elkészítését  illeti. Van belőle többféle receptem is, de a legújabb kedvencünk a hazai, a lajosmizsei Tanya csárda ipari méretű tejespitéjének háziasított változata. Van nekem innen egy Somlói galuska receptem is, de az is olyan brutális adag, hogy csak nagy ünnepekkor, sok személyre készítem. Lehet felezni kellene a mennyiségeket...? No, mindegy!

Ez a pitécske viszont gyönyörű sütés után és ha elég jól sikerül, még másnap, hidegen is isteni, már ha megéri szegényke és nem pusztul el azon melegében. Ugyanis ez nem üli meg a gyomrot, mint a meleg kelt kalács, így fogyókúrázóknak csak a szagát javaslom, mert iszonyúan eteti magát. És ennek az íze itt is olyan, mint Magyarországon!!!

 

 No, akkor lássuk a receptet!

Hozzávalók:

200 g liszt
  50 g cukor
    5 db tojás
    1 cs vaníliás cukor (nálunk 2, mert úgy szereti a gyermek)
    1 csipetsó
    1 l. tej
         vaj/ zsír a tepsi kenéséhez

A tojásokat, cukrot, vaníliát, sót, gyorsan összekeverjük, hozzáadjuk a lisztet. Az egészet csomómentesre kidolgozzuk, a legjobb habverővel, lassan csorgatva hozzáöntjük a tejet. Egy nagy, magasfalú tepsit alaposan kivajazunk (Anyukám zsírozza, ő arra esküszik), beleöntjük a masszát. (nekem van egy trükköm: mivel eléggé palacsintatészta állagú lesz az egész, a tepsit betolom a forró sütőbe félig és gyorsan beleöntöm a masszát, nem kell a nehéz tepsivel egyensúlyozni a konyhában:)) A tűzhelyet légkeverés esetén 200C-ra, alsó-felső sütés esetén 220C-ra, gáz 5-6 fokozaton előmelegítjük. Itt most tényleg fontos az előmelegítés, mert ha jó meleg a sütő, a tészta belseje krémes marad és nem lesz a szokásos gumiszerű tejespite. A piténket jó 45 percig sütjük. Nem baj,ha felpúposodik, sőt az a jó. Ha szép piros, kivesszük, 5percet pihentetjük és már lehet is szeletelni. Baracklekvár illik hozzá, kicsi, valódi kecskeméti fütyülős barackpálinkával megbolondítva.



JÓ ÉTVÁGYAT!

2012. február 26., vasárnap

Tarte au citron - azaz a franciák citromtortája

Jelentem: kiszorultam a konyhából! A férjem nem tudom, újévi fogadalmat tett e, vagy megcsípte egy konyhai svábbogár. Minden esetre nekilátott a konyhába kuktáskodni. Sőt, van amit sokkal jobban csinál, mint én, Ami nem olyan nehéz, mert csak ő csinálja én nem. Ezek után elérkezettnek láttam az időt, hogy beavassam Julie és Julia titkaiba is. S mondhatom érdemes volt. Azóta hétvégenként együtt ostromoljuk a gasztronómia csúcsait. Ennek egyik kiemelkedő jelentőségű alkotása volt a Burgundi marharagu. De erről majd később. Ugyanis Starfinál megláttam a Tarte au citron receptjét, és azóta álmatlanok voltak az éjszakáim. S mivel a Netto-ban gyönyörű akciós biocitrom volt, vettem is gyorsan két csomaggal. Máris adva volt a hétvégi süti. Mennyei lett. Igaz a tészta receptje nem az ami az eredetiben le vagyon írva, mert volt a fagyasztóban szerencsére maradék mandulás tészta. De így teljes a siker. S mivel nekünk nagyon ízlett, leírom ezt az egyveleg, valóságos ízorgiát. Tészta receptje tőlem, a krém Starfi érdeme.


Tészta hozzávalói:

150 g liszt
100 g darált mandula
125 g vaj/ margarin (szoba hőmérsékletű)
  30 g cukor
    1 csipet só
    1 db tojássárga
    2 ek víz

A hozzávalókat gyorsan egynemű tésztává gyúrjuk, még jobb, ha mindezt robotgéppel végezzük, mert nem lágyul meg a tészta, mint a kéz melegétől. Fóliába csomagolva 1 órára (de még jobb egy éjszakára) hűtőbe tesszük. Vastagon lisztezett deszkán (konyhapulton, kinek mi van :-)) kb. fél centi vastagra nyújtjuk. Nyújtófára feltekerve egy 24-26 cm-es tortaformába egyengetjük., a leeső széleket összegyúrjuk, egy hosszú kígyót formázunk belőle és a formában szépen a tészta szélére nyomkodjuk, kialakítjuk a tészta peremét, mert az a fránya citromkrém folyik ám! A tésztát lefedjük sütőpapírral és megszórjuk szárazbabbal a vaksütéshez. 180 fokra előmelegített sütőben, alsó-felső sütéssel 20 percig elősütjük, majd a papír/ bab nyomatékot eltávolítva még pár percig színt adunk neki. Elzárjuk a sütőt és a maradék hővel megadjuk a végső színt neki.

Közben elkezdjük a krémet is!

Krém hozzávalói:

230 g kristálycukor
    5 db citrom
    4 db tojás
160 ml frissen facsart citromlé - ez nálam 4 citrom leve volt
250 g szoba hőmérsékletű vaj, kockára vágva

A cukrot és a citromok reszelt héját egy fém tálban addig keverjük, míg egyneművé válik. De vigyázzunk, csak a sárga héj kerüljön bele, a fehér egyáltalán ne, különben keserű lesz a krém, tapasztalat. Hozzákeverjük a tojásokat, citromlevet és gőzfürdőn, a tál alja ne érjen a vízbe, sűrűre főzzük a krémet. Amikor már nem esik le a keverőkanálról, gyorsan rá dermed, már biztosan jó. Ezután folytonos kevergetés közben kicsit kihűtjük és robotgép segítségével a vajkockákat beledolgozzuk, alaposan felhabosítjuk és ráöntjük a langyos tésztára. Ezután mehet a hűtőbe, akár egész éjszakára. Így kiadja az igazi zamatát. Ha valaki alkalomra készíti, megspékelheti egy kis citromlében főzött zselatinnal, attól szépen csillog a teteje.



JÓ ÉTVÁGYAT!


2012. február 24., péntek

Burgonyás kenyér + 1 jó hír!

Nem csigázom tovább a kedélyeket! A címben meghirdetett jó hír, hogy "múködik" a fényképezőgép. Igaz Aldi olcsó, kicsit zárlatos, zabálja az elemet, de sikerült életet lehelnem belé (szigetelőszalaggal), így nincs akadálya a szebbnél szebb ételfotóknak. Bár ezen a téren nagyon elgondolkodtam és úgy döntöttem, mivel úgysem tudom például noSalty vagy Tücsök Bogár fotóit "überelni", maradok az egyszerű, konyhámban megörökített képeknél. Legyen életszag a képeken, ne csak ételszag! ;-))

S ahogy írtam, a "németesített" magyar receptek tárházát fogom elétek tárni.Jöjjön hát az egyik legnagyobb tapasztalat: a fehér kenyér, azaz a búzakenyér.Mivel itt Németországban rengeteg és roppant finom pékárú van, eszembe sem jutott, hogy kenyeret süssek itthon. Míg egyszer Apukám meg nem jegyezte, hogy neki így két hét után már nagyon hiányzik a magyar kenyér. Hát nekiláttam, rengeteg kísérletezés után rátaláltam a megfelelő receptre, ami szerintem otthon is majdnem "magyaros" ízűre megsüthető.
A másik kérdés a liszt. Van, hogy hozok otthonról dunaföldvári félfogós lisztet, de az hamar fogy, ipari mennyiséget meg nem tud a Daewoo szállítani, használom az ittenit. Ha van időm elmegyek a malomba és onnan szerzem be, de ez időigényes, marad hát a Kaufland vagy a biobolt. Jöjjön akkor a recept, KÉPEKKEL!!! :)


Burgonyás fehér kenyér:

800 g kenyérliszt Typ:1050
200 g sima liszt   Typ: 405
500 ml langyos víz
  60 g élesztő
    2 db burgonya főzve, áttörve
    1 ek só
    1 kk cukor
    1 ek olaj

A liszteket beleszitáljuk a keverőtálba, hogy jó levegős legyen, szépen keljen, közepébe egy mélyedést készítünk. Az élesztőt a cukorral és 100 ml langyos vízzel elkeverjük, a mélyedésbe öntjük és villával nokedli keménységűre keverjük. Egy tiszta konyharuhával letakarjuk és addig kelesztjük, amíg jó hólyagos lesz. Ez 20 percig tart. Ezután hozzáadjuk az áttört burgonyát, sót, olajat és elkezdjük a robotgép dagasztóspiráljával vagy a dagasztógéppel (nekem ez utóbbi van) összeállítani a tésztát. A langyos vizet folyamatosan csorgatjuk hozzá, amíg kicsit lágy, kicsit ragadós tésztát kapunk. Lehet nem kell mind a maradék 400 ml víz! Inkább lágy legyen, mert könnyebb lisztet keverni hozzá, mint vizet. Ezután alaposan kidagasztjuk, amíg fényes (az olajtól) és már nem ragadós a tészta, valamint elválik az edény falától. Akinek kedve van, még gyötörheti a tésztát 5 percig kézzel is a konyhapulton, én szoktam, ettől egészen másként lehet a levegőt beledolgozni. Meg élvezem is.Minden dühömet kiadom ilyenkor! ;-)


Ezután vagy letakarom a pulton a konyharuhával, ha elég meleg van a konyhában vagy visszateszem a tálba meglisztezem a tetejét és mehet az ágyba párnák közé, kelni, úgy gyorsabban megy. Szóval hagyjuk 1-1,5 óra hosszat csicsikálni. Ha már a duplájára kelt, még egyszer szelíden átgyúrjuk a tésztát.


 Cipót vagy ahogy én most tettem, fonatot formázunk belőle és sütőlemezre vagy formába téve, még fél órát pihentetjük, kelesztjük.









A sütőt bemelegítjük 220 C fokra egy tálka vízzel. Ha már elérte a kellő hőfokot, betesszük a kenyeret a vizet ki is vehetjük, de szaunázhat is a kenyér tovább. 10 perc után mérsékeljük a sütőt 200 fokra és még vagy 45-50 percig szép pirosra sütjük. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad. lekenjük vízzel, visszatoljuk a sütőbe, a tüzet elzárjuk és 2 percig még hagyjuk a kenyeret párolódni. Rácsra téve hagyjuk kihűlni.


Mivel a múlt héten volt családunk szeme fénye pékséglátogatáson a csoporttal, kedvet kapott ő is a sütögetéshez és készített magának pár zsemlét. Szóval van utánpótlás!

JÓ ÉTVÁGYAT!

2012. február 10., péntek

Egy új szerelem

Az úgy kezdődött, hogy a férjem hazatért egy öntöttvas wokkal. Nézegettem, méregettem. Szép volt, nem mondom, de iszonyú nehéz és vadi új a kerámialapos tűzhely. Hát levándorolt az alagsori kamrába és tegnapig ott várta jobb sorsát. Akkor Férj felcipelte, elmostam és azt mondtam, holnap kínait eszünk. Hogy mitől lesz egy étel kína? Fogalmam sincs! De ha már wokban készült szójaszósszal, hát nevezzük annak. Csirkemell is került a boltból, répa, rizs volt otthon. Néhány itteni recept tanulmányozása után nekiláttam az előkészületeknek és egészen jól ment a főzés.Az étel kinézete is megelégedésemre szolgált. Mennyei illatok szállingóztak, az ízek pedig olyan orgiát eredményeztek, hogy mindenki degeszre ette magát. Még magzatom is szó nélkül lapátolta be a végeredményt.

Sajnos kép még mindig nincs, a gépbe nem tudtam életet lehelni, viszont van recept, lehet vele próbálkozni.

Zöldséges csirkemell wokban

40 dkg csirkemellfilé
  2 db sárgarépa
  1 szál póré vagy 1/2 fej hagyma
  1 db fehérrépa
  1 db vastaghúsú paprika (pl. pritamin)
szójaszósz

bors
liszt


A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk (de tényleg, akkor sül hamar át és lesz omlós), a répát pucolás után háromba vágjuk és uborkagyalun vagy aki tudja késsel, hosszában!!! nagyon vékony csíkokra aprítjuk. A fehérrépával ugyanígy teszünk. A hagymát is csak szép vékony szeletekre vágjuk a paprikával egyetemben. A húst lisztben megforgatjuk, hogy jó kis szaftja legyen majd az ételünknek. De utána szépen kiterítjük, mert ha egymáson marad összeragad és nézhetjük a kínai húsgombócunkat a csíkok helyett. Amit ráadásul nehéz már szétoszlatni.
A wokot feltesszük a tűzforrásra és a legnagyobb lángon felhevítünk 1 evőkanál olajat benne. Rádobjuk a hagymát, és folyamatos kevergetés mellett üvegesre pirítjuk. Majd jöhet rá a zöldség, ezt is kevergetjük, hogy csak piruljon, de ne égjen. Kicsit sózzuk és tovább kevergetjük. Ha már késznek nyilvánítjuk,azaz még ropogós, de mér nem nyers ízű, kiszedjük egy tányérra. Ismét 1 evőkanál olajat hevítünk a wokban, erre jöhet a husi. Nem kell neki sok idő, talán 5 perc és a folyamatos kevergetés ellenére vagy éppen ennek hatására szépen megpárolódik. Ekkor ráöntjük a szójaszószt, úgy 1-2 evőkanálnyit, bár én sohasem mérek, amolyan "érzés szerint" főzök. Jöhet hozzá a zöldség és még egy kis pirítás, némi frissen őrölt bors és kész is a remek vacsora. Kis rizs avagy üvegtészta hozzá, s nevezhetjük kínainak. Akinek kedve van tehet bele gombát, esetleg ananászt is, ez csak ízlés kérdése.

Amire rájöttem: Julia Child-dal (van e ki e nevet nem ismeri?) egyetértésben, a gáz a legjobb tűzforrás, a feng shui is ezt vallja, kell a tűz az ételkészítéshez. Sajnos a villanytűzhely sok jó tulajdonsága mellett, nem alkalmas erős tűzön való pirításra. Kár, hogy errefelé nincs gáz, a konyhában meg  hely egy palackos főzőlapnak.

2012. február 7., kedd

Kellene írni már valamit!

Hát igen, kellene  már írni valamit, ha már az embernek saját blogja van. :-) No igen.
Sőt főzött is valamit a héten, csak hát a fényképezőgép... van kettő is. De az egyik nem működik, a másik elméletileg igen, de mégsem. Szóval kép nem készült. Így elmesélem, milyen érdekes dolgokkal is ütöttem el az időmet. Kell(ene) írni egy dolgozatot az egyetemre, hozzá bemutatót készíteni. A téma magában is nagyon "izgalmas", hát még ha az ember jobban beleolvassa magát. A címe: Magyarország, Ukrajna és Románia oktatási rendszere. Németül!!! Ez a témám a nyári, három országot érintő Kelet-Európa nevű nagy terepgyakorlathoz. És szombatra a blokkszemináriumra kész kellene lennem!!! Csak ne lenne olyan nehéz szakirodalmat vadászni. Romániáról alig találtam valamit, Ukrajnáról volt elég német nyelven, a magyart meg gyakorlatból oldom. Szóval szegényes a kínálat a neten, könyvtárba meg nincs időm rohangálni, főleg fizetni minden egyes könyvtárközi kölcsönzés után. Nem ér ennyit a jó jegy. ;-)) Különben is már intéztem iskolalátogatást az egész csapatnak a volt gimimbe, ahol ráadásul tárt karokkal fogadnak Tessék ezt is értékelni! ;-)

Vissza a konyhához. Anya itt van, segít a háztartásban, hogy tudjak tanulni. Ma ő készített valami isteni paprikás krumplit. Nem tudom, mennyi krumplit pucolt , de nem1 kiló volt, és majdnem mind elfogyott ebédre. Életem párja nem is volt itthon, így vacsora helyett csak az üres tányér várta volna. Szóval Anya nekilátott délután ismét a burgonyának. Mivel képet nem tudok mellékelni, a magyarosított német paprikás krumpli receptje szárazon. De nem fojtós, jó sok szaftja van!

Hozzávalók:

1-1,5 kg krumpli
1 fej hagyma
őrölt pirospaprika (ez mindig Magyarországról érkezik)
paradicsom, paprika (a fagyasztóból)
1 tojás
liszt

bors

A felkockázott hagymát kevés olajon inkább lassan, mint gyorsan üvegesre pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a pirospaprikát, vigyázva hogy meg ne égjen, mert keserű lesz az étel. Beletesszük a hasábra vágott krumplit paradicsomot, paprikát és annyi vízzel öntjük fel, hogy félig ellepje. Sózzuk, borsozzuk és fedő alatt lassan, nagyon lassan puhára pároljuk. Kell, hogy puha legyen, mielőtt a tojásból kis sóval vízzel és annyi liszttel nokedlit készítünk, hogy teáskanállal szaggatható legyen, mert akkor kapja meg a nokedlitől és a krumplitól a szaft a sűrűségét. Szóval beleszaggatjuk a nokedlit a lébe készre főzzük. Aki szereti,tehet bele kolbászt, de annyira nem szükséges, hogy még a kenyeret is elhagyjuk mellőle. Inkább uborka, esetleg befőtt illik hozzá.

Jó étvágyat!










2012. február 5., vasárnap

Üdvözöllek kedves Olvasóm!

Azon alkalomból, hogy vénségemre én is elindítottam egy blogot. Még csak nem is olvasgattam blogokat. Időhiány? Érdektelenség? Kisgyerek? Fogalmam sincs, csak egyszerűen, nem.
Azután pár hete ráakadtam TücsökBogár blogjára, majd Praliné Zsuzsiéra és ekkor jött a késztetés, az ihlet: nekem is kell egy blog, hiszen főzni nagyon szeretek, írni is, bár mostanában inkább csak kényszerűségből írok az egyetemre házi dolgozatokat. Legyen akkor ez egy gasztroblog!

Jó, és mégis miről szóljon? Rólam!

Oké, de kit is érdekel a személyem egyáltalán?  Hiszen senki sem ismer itt. De talán, ha arról írnék blogot, hogy hogyan is sikerült az igazi magyar, kis-kunsági ízeket Németországra adaptálni, itt meghonosítani, talán van még keresnivalóm a blogírás területén. Mert miért is nem érdekelhetne ez másokat, sorstársaimat? S talán még segíthetünk is egymásnak. Talán tudok tanácsot adni kezdő külföldön élő honfitársaimnak.

Hogy tudd, mi is a szándékom: írok főzésről, készítek képeket elkészült ételekről, ha kérdés, kérés érkezik, válaszolok rá, meg még ami adódik. Bepillantást kaphattok kis családi életünkbe, hogyan működünk a férjemmel mi ketten a konyhában, mit is sikerül elkövetnie csemeténknek, ha alkotni vágyik a gasztronomia területén, s egyáltalán, kik is vagyunk mi valójában.

Egyszóval biztatlak kedves Olvasó! Olvass, szólj hozzá, mondj kritikát, dicsérj és legfőképp érezd jól Magad Nálunk.


Szeretettel köszöntelek a Magyar ízek tárházában!