2012. május 18., péntek

Stefániavagdalt koszorú

Életem Párjának van egy unokahúga, aki nagyon kreatív. Hagyományos recepteket tud úgy átvariálni, hogy az íz megmarad, de lesz az ételnek valami kis pikantériája. S mivel blogot nem ír, nem is tudja közkinccsé tenni ezeket a finomságokat. Néha utána szoktam főzni és közzétenni, hogy ne vesszenek el ezek az értékek. Most kettőnk közös műve az alábbi finomság. Míg ő bacon szalonnába csavarta a Stefánia vagdaltat, én s koszorú körítéssel tettem igazán ünnepi étellé.
Azt nézze el nekem mindenki, hogy nincs a koszorúról teljes alakos fotó. De Nagyfiú annyira éhes volt már, hogy rohamtempóban kellett az asztalra varázsolni az ebédet. S amikor már vidáman falatoztunk, akkor kérdezett rá Életem Párja, hogy egyáltalán lefényképeztem-e. Hát nem! Gyorsan mentettem a menthetőt és ez lett belőle. :-))


Hozzávalók:

6 db tojás keményre főzve
1 kg darált hús (sertés- marha vegyesen a legjobb)
2 cs bacon szalonna
1 kis fej hagyma
1-2 zsemle
2 gerezd fokhagyma
1 db tojás

bors
tej

A tojásokat megfőzzük, megpucoljuk. A zsemléket felszeleteljük, beáztatjuk a tejbe. A hagymás felkockázzuk, pici olajon üvegesre pároljuk. A darált húst egy nagyobb tálba rakjuk, hozzáadjuk a hagymát, préselt fokhagymát, sóval, borssal ízesítjük, a kinyomkodott zsemlét belerakjuk és tojással alaposan összegyúrjuk. Ha túl keménynek találnánk a fasírtalapot, tegyünk bele egy keveset a zsemle tejéből. Még jobb robotgép dagasztóspiráljával vagy a dagasztóhoroggal dolgozni. Szép plasztikus lesz a massza tőle.

Egy kuglófformát kibélelünk a baconnel, hogy az oldalán túllógjanak a szeletek.

A fasírthúst egyharmadát szétterítjük a forma alján.

 Erre pakoljuk az egész tojásokat, majd beborítjuk a maradék masszával, alaposan a tojások közé és a forma külső- belső szélei közé nyomkodva.

 Beborítjuk  a szalonnával, behajtjuk a széleit a belső nyílás mellé. 

Alufóliával beborítjuk és fél órát 200C fokos sütőben légkeveréssel így lefedve sütjük. Majd eltávolítjuk a fóliát és még fél órát 190C fokon pirítjuk. Egy kisebb lábasba leöntjük a levét, hőálló tálra borítjuk és a domború oldalát is szép pirosra sütjük.



JÓ ÉTVÁGYAT!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jól néz ki koszorú formában is, egy roppant egyszerű mégis dekoratív étel:) És hidegen is nagyon finom:) Jó utat neked és jó időt a kőzetek tanulmányozásához:)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, ha tetszik! Vicces volt rájönni erre a rém egyszerű formára. De nagyon finom volt és hidegen, vékony szeletekben elvittük ebédre szendvicsben. Irtó praktikus volt. A tanulmányozás szerdán indul. Köszönöm a jókívánságokat! :-)

    VálaszTörlés