2020. május 11., hétfő

Így dolgozik a házilag szárított élesztő

Többen érdeklődtetek, hogy valójában működik e a házilag szárított élesztő.

Az alábbi linken nézhetitek meg a módszert.

   Élesztő szárítása otthon 


Mivel a nagy élesztőmizéria miatt szárítottam élesztőt, a karanténoktatás alatt pedig kiagyaltuk a kollégákkal, hogyan lehet otthon videót készíteni, így erről is forgattam egyet.

Sok sikert az otthoni kíserletezéshez!

2020. március 25., szerda

Korona- napló 3.

Úgy bevackoltuk mi itthon magunkat, hogy csak na. Utoljára akkor voltunk ennyit együtt Nagyfiúval. amikor még nem volt óvodás. Bár ez az együttlét megint csak relatív. A délelőttöket nagyjából egyedül töltöm. A gyerekem olyan sokáig alszik, mint amiről ovis korában hétvégenként álmodoztunk. Ezt is csak meg kellett élni. :-D Most meg élvezni. Így nagyjából tudok dolgozni, már amikor a hasam ezt engedni huzamosabb ideig. Ma éppen engedte.
Egy csomó dolgot elrendeztem a jövő hétre, hogy a tanulóim nehogy unatkozzanak. Igyekszem a feladatokat úgy alakítani, hogy a megszokott módon, ahogy a suliban is tanulunk, tudják elvégezni a őket. A szülőknek pedig nem kelljen sokat otthon nyomtatniuk.
Érdekes ez a homeschooling erről az oldalról is, nem csak a szülőiről. Jó, most mindkettőbe van bepillantásom. De nagyfiú teljesen automatára van kapcsolva, önállóan intézi a dolgait, én meg csak aláírom a Corona Naplóját. Ebben nekem nagy szerencsém van, nem kell noszogatni, sosem kellett. Egyedül tanul, tudja, mit kell csinálni, hogyan és mikorra. Van becsvágya, főleg abban, ami még érdekli is.
Viszont a szülők igen szép számba jelezték már vissza, hogy ők aztán nem csinálnák ezt. Nekik ez így bőven sok. Otthon tanulni a gyerekkel, meg még dolgozni is. És nekik csak 1-2 van otthon. Bezzeg a suliban 26- 30. És mindegyikre figyelni kell. Lassan belátják talán sokan, tisztelet a kivételnek. hogy tanárnak lenni, igen is szakma. Az a sok szünet nem pótolja a tanévben "elszenvedett károkat".
Ami a munkám legnagyobb elismerését jelenti ebben a nem mindennapi időben: Többen is úgy nyilatkoztak, hogy amit én eddig visszajeleztem a gyermekükkel kapcsolatban, az bizony megállja a helyét. Igazam volt, amikor ezt vagy azt javasoltam. És ha ennek vége van, akkor szeretnék, hogy a végére járjunk dolgoknak. Szóval, azt hiszem nem kell a következő osztályomnál a szülők bizalmáért ennyit harcolnom, tennem, mint a mostaninál.

Friss ebéd a gyereknek, frissen főtt vacsora a dolgozó embernek. Sütemény, friss péksütemény hétköznapokon. Nagymosás hétközben. A végén még a nagytakarításhoz is kedvet kapok. Pedig, aki ismer tudja, hogy mindennél jobban utálok takarítani. Nem véletlen szereztem egy takarítónőt magamnak. ;-) Csak nehogy nagyon hozzászokjak ehhez a jóléthez.

Viszont van, ami bennem is negatív érzés, aminek megpróbálok nem nagyon utat engedni. De ignorálni akkor sem tudom. Legfeljebb megpróbálom jó irányba terelni.
Mivel a műtét miatt nem edzhetek, gyalogolni is csak keveset tudok, hiányzik a mozgás. Ebből adódik, hogy némi hízással kell számolnom. Ezt most jó lélekkel el kell fogadnom. Mert sajnos vannak finom ételek, amiknek nem akarok most néha ellenállni. Pedig tudom, ha akarnám, menne. Csak most jó olykor gyengének lenni. Elég egy perfekt nap egy héten a fájdalmak, a sok tenni való, a lelki tusák mellett. Remélem jövő héten hátha kettő lesz. Mert ugye, ha nyitva lennének a fitneszstúdiók, akkor a szívem fájna, mert még 6 hétig nem edzhetek. Így meg ugye, nem olyan nehéz. ha meg egészséges lennék, akkor új utakat kerestem volna az edzés terén. Tehát a jelen helyzetben is ezt kell tennem, amit lehet a teljes terhelésig is a has megerőltetése nélkül végezni. MEg yalogolok szorgalmasan, hogy hamarosan tudjam újra teljesíteni a 10.000 lépést.
Szóval van tenni való szép számmal. Meg ügyelni az étkezésre, mit és mikor. Ja, és van egy rakás javítanivalóm. :-p

Holnap jövök egy jó recepttel. 

2020. március 23., hétfő

Nugátkrémes csokoládés tortaszelet.


A hétvégén volt a születésnapom, amit a karantén és gyenge állapotom ellenére is szerettem volna mindenféleképpen megünnepelni. Persze csak kis családi körben, a házban lakó családtagokkal. Azaz anyósom jött fel hozzánk szombaton kávéra. Vasárnap azért rittyentettem egy kis ünnepi ebédet. Bár ne tettem volna. Utána annyira fájt a műtét helye a hasamban/on!

No, de a torta megérte. Nagyon finom lett. Még anyósom is megdícsérte! ;-)

Aki személyesen ismer, az tudja, hogy az elmúlt majd egy évben nagyon nagy vátozáson mentem át.  A sport beépült a mindennapjaimba. Nagyon jó stresszoldás, amire nagy nagy szükségem volt/ van a mostani osztályom mellett. Nem eszem cukrot, lisztet, hagyományos pékárut, tésztát csak nagyon elvétve. Alkoholt egyáltalán nem iszom. Ennek folyománya képpen lefogytam több, mint 30 kilót. Eddig! De még nem vagyok a célomnál.

Viszont néha, amikor nagyon megkívánom, megengedek magamnak némi finomságot. Így voltam a vajkrémes tortával. Február vége óta rám- rám tört a tortaehetnék. De nem találtam a péknél soha olyat, amilyenre vágytam. Volt túró, tejszínes, gyümölcsös, de soha nem az az igazi vajkrémes. Már amikor arra jártam, mert megkívántam. Nem vettem semmit.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy akkor nekem kell megsütnöm magamnak. Kutakodtam a neten és találtam a Youtube- on egy idős cukrászt, aki nagyon jó hagyományos recepteket készít és tesz fel. Németül. Belinkelem ide az oldalt, hát segít a fordító: Emilio Romani. 

Összeházasatottam két receptjét, kialakítottam a magam Nugátos csokitortáját és most megosztom veletek. 

Hozzávalók:

Piskóta:
  • 6 db tojás
  • 1 tk vaníliás cukor
  • 75 g cukor
  • 60 g liszt
  • 30 g kakaópor
  • 15 g keményítő 
  • 1 tk sütőpor (opcionális, az eredeti rceptben nincs, de nem árt bele) 




Francia vajkrém:
  • 3 db tojás
  • 125 g cukor
  • 300 g vaj
  • 100 g étcsokoládé
  • 1 csipet só
  • 150 g nugát 
      200 g tortabevonó a tetejére

Elkészítése:
  1. A piskótához a száraz anyagokat alaposan összekeverjük. 
  2. A tojásokat a cukorral legalább 10 percig nagyon fehérre és habosra keverjük, a legegyszerűbben robotgép segítségével.
  3. Óvatosan belekeverjük a száraz összetevőket. 
  4. Sütőpapírral bélelt nagy gáztepsibe símítjuk a piskótát és 160C fokon, légkeveréssel/ 180C fokon alsó felső sütéssel/ 3-4 fokozaton, gázsütőnél 15 perc alatt készre sütjük. 
  5. Amikor elkészült lisztezett deszkára borítjuk, a sütőpapírt lehúzzuk róla és teljesen kihűtjük.
  1. A krémhez a csokoládét és a nugátot megolvasztjuk és szinte hidegre hűtjük, hogy a vajat ne olvassza meg, amikor hozzákeverjük. 
  2. A vajat a csipet sóval nagyon habosra kikeverjük. 
  3. A tojások sárgáját a cukorral, vaníliás cukorral gőz felett habosra keverjük, amíg a cukor el nem olvasd benne és a 82- 85C fokot el nem éri a szalmonella elkerülése végett. Nekem csak olyan 75C fok sikerült. ;-) Ezrobotgéppel a legegyszerűbb. A gőzről levéve tovább keverjük kihülésig. 
  4. A vajat kicsit fellazítjuk, hozzákeverjük a hideg, de még folyékony csokit és nugátot, majd kisebb adagokban a tojásos krémet. Így egy laza francia nugátos krémet kapunk.
A torta összaállítása:
  1. A piskótalapot keresztben három egyenlő részre osztjuk. Cukorsziruppal (víz, cukor 1:1 arányában felfőzni, kihűteni) meglocsolhatjuk.
  2. Az első lapot tálcára fektetjük, a krém negyedével megkenjük. 
  3. Erre kerül a második lap. Ez is bevonjuk egynegyed krémmel. 
  4. A harmadik, legszebb lapot ráfektetjük a tortánkra, de ezt már csak vékonyan kenjük meg krémmel. 
  5. A torta oldalát is bevonjuk vékony krémréteggel és 3 órárra hütőbe tesszük.
  6. Felolvasztjuk a tortabevonót egy evőkanál olajjal és a hideg tortát, amikor a csokoládé már kihűlt, vékonyan bevonjuk. 
  7. A megszilárdult csokoládén kb 3 cm széles szeleteket jelölünk és ezek közepére a maradék krémmel rozettákat nyomunk egy csillagcsőrös zsákból.


2020. március 22., vasárnap

Korona- napló 2.

Esküszöm akartam korábban írni! Kisdobos becsszó! ;-)

No, de oka van annak, hogy nem. Persze... Mint mindennek. De nem a lustaság.

Igen, itthon vagyok. Mert a tanárok otthon vannak Németországban is. Nincs iskola. 
Nincs mese, otthonról kell(ene) készülni. De én betegállományban vagyok. Ugyanis másfél hete megműtüttek sérvvel. Hogy ez hogyan alakult ki, nem tudom. Nőknél állítólag nagyon ritkán létezik. Hát nekem ez is sikerült. Meg egy lyuk a császármetszés helyén. Szóval most lábadozok és közben megpróbálom a már előzőleg előkészített anyagokkal ellátni a gyerekeket.
Hallom otthonról, hogy milyen anomáliák vannak. Hogy senki nem tud semmi biztosat. Az egyik igazgató, mint a miénk, csak annyit kér, hogy alsóban a fő tantárgyakkal legyenek a gyerekek ellátva. Felsőben legyen persze más is, de készségtárgyak nem kellenek. Van a szülőknek elég baja, ne terheljük még mi is (túl) őket.
Viszont fokozottan ügyeljünk a vizsgázó évfolyamokra, hogy ők a vizsgtárgyakkal jól haladjanak. Azután vannak a versenyistállók, ahol a gyereknek online hangszerórája is van és a testnevelés órát videón el kell küldeni a tanárnak.

Szemlélődöm:
Közben arra gondolok, az általam választott középút ebben a szokatlan helyzetben nem is olyan rossz. Lásd fent: alsótagozat. Az elvégzendő feladatok nem nehezek. Csupa ismétlés. Persze, kell egy kis rábeszélés, hogy nekifogjon a gyerek. de aztán megcsinálja. Írják a szülők. Próbáljuk összehangolni az osztályokat, hogy együtt haladjanak. Kitalálunk érdekes feladatokat, videót készítünk (mondjuk én kevésbé, nem akarok belefolyni, de támogatom a kollégát anyagokkal :-) ) Internetes feladatokat ajánlunk.
Látom, hogyan változik meg  a kamasz gyerekem ebben a szituációban. Mennyire igyekszik nem tüskés lenni, a maga módján segíteni átvészelni a bezártságot. Sok humorral fűszerezi a dolgokat. És nem morog, ha segítenie kell cipekedni, mert még nem emelhetek.

Közben hallgatom:
Ahogy környezetemben lévő szülők, akik otthonról dolgoznak, mesélnek. Az egyik gyerek szinte önállóan teszi a dolgát, a másikat meg noszogatni kell.
Apa ugyan "homöfic"-ben van az emeleten, az egyik gyerekszobában. De akár otthon se lenne, mert az egyik fülén a telefon lóg, és egész nap többet dolgozik, mint az irodában. Ugyanis az eddig utazásra fordított időt is munkával tölti. De nem tehet mást.
Ahogy sokan retegnek, mert a megszokott életüket ez a mostani helyzet teljesen felfordította. És nem látnak a jövőbe, mi is fog jönni. De fogódzójuk sincs, ami biztonságot adna nekik. A lelki békéjük teljesen felborult és a kétségbeesés még mélyebre taszítja őket.
Ahogy sokan fittyet hánynak a felhívásokra, nem maradnak otthon. Kávéházba járnak, csoportosan összejönnek és ezzel kitesznek egy csomó embert a veszélynek.
Közen megértem, akik nem akarnak velünk találkozni. Majd, ha minden lecsengett, bepótoljuk. Tudom, így lesz. Most inkább csak hangban, írásban tartjuk a kapcsolatot. Az is több, mint a semmi!

Gondolkodom:
Vajon miért ennyire egoisták az emberek? Miért csak magukra gondolnak? Miért nem tudnak összefogni? Hol a bizalom? Hol marad  hit? Miért?

2020. március 18., szerda

Korona- napló 1.

Régen nem jelentkeztem már itt a bolgon. Ennek nem az érdektelenség, hanem az időhiány, a stressz, a rohanás az oka. Persze, hogy főztem. Persze, hogy készültek finomágok. A gyerek is nő, lenne mit mesélni. De mikor is?

Mikor is, ha nem most, amikor egy ilyen teljesen váratlan és új helyzettel kell megbírkóznunk. Ebből kell a legjobbat kihozni. Ennek köszönhetően jut időm sok olyasmire, amire a rohanós hétköznapokban nem lenne.

Tegnap óta zárva vannak az iskolák, óvodák. Ez azt jelenti, hogy a 14 éves gyerekem is itthon tanyázik. De nem csak ő, hanem én is. Igaz, én amúgy is itthon lennék betegállományban egy műtét után. De így együtt vagyunk, egész nap, itthon. Ketten.

Érdekes ez a kísérlet. Szerintem senki nem tudja mi vár rá holnap, de én megpróbálom a legjobbat kihozni belőle. Egy tüskés kamasszal összezárva egész nap, nem egyszerű a helyzet. Be kellett látnia, hogy most egy darabig ő lesz a jobb és a bal kezem is. Cserébe lesz minden nap finom, friss, tápláló, egészséges ebéd (nem menzai), vasalt ruha (ez mondjuk eddig is volt). Úgy mint régen, mikor anya még nem dolgozott. 120%-t, 75 % fizetésért.

Ja, meg lesz nyugalom is. Hiába az online oktatási felületek berendezésének kezdeti nehézsége. Hiába a sok tennivaló, a nyugalmat értük el a leggyorsabban. Nem úgy, mint egy hoszabb szünetben. Ez most teljesen más, ez most nagyon feltűnő. A gimnazista önállóan intézi a tanulnivalóját. Beosztja, szó nékül nekifog. Konferenciabeszélgetést indít a haverokkal. Kicsit tanulnak, majd játszanak egy kör Minecrat-ot, öten, online. A hétre kiadott feladatok közül 3 tantárggyal már végzett, akár már be is küldhetné. Nem ideges, ha valmi nem sikerül. Nem feszült, nem hajszolt. Nyugodt, kiegyensúlyozott. Az iskolát, a tehetségtelen tanárokat szidja, akik nem képesek kezelni az internetet. Ezt betudom a korából adódó túlfejlett kritikai érzékének. De a saját ritmusa szerint élhet. Viszonylag sokáig fent van (kb. 10 óra), reggel viszont kialudhatja magát. Első nap majdnem délben kelt fel. Ma ez már 10 óra volt. Lassan itt is beáll a rend. Utána tanul valamikor intenzíven 2-3 órát, vagy több részletben. Ahogy neki tetszik. Saját bevallása szerint sokkal jobban halad. Még élvezi is.
Nem tudom másnál mi a helyzet. Hogy van ez alsóban? Hogy van ez a saját osztályomban? Nekik odaadtam két hétre való tanulnivalót.

Viszont ennek a karanténszerű állapotnak sok pozitív hozadékát vettem észre a környezetemben. Lelassítottak az emberek. Nem rohannak. A boltban sem. Nem ölik egymást. Oké ez Németország, a sváboknál vagyunk. De akkor is! Igaz WC papír itt sincs, meg liszt és rizs. Miért pont ezek? Viszont meglehetősen sokan sétálnak az utcán, mennek az erdőbe, beszélgetnek egymással jó pár méter távolságban. Senki nem sértődik meg, hogy a másik távol áll. "Legalább jobban látjuk egymást!" Olyasmire van időnk, amire a normál hétköznapokban valahogy nem jut. Mi este 8-kor a nappaliban ülünk, mindenki valamilyen elektromos kütyüvel küzd, de Életem Párját kivéve, folyik a kommunikáció. Ez is csoda, hogy ebben az időben egy légtérben vagyunk.
A gyerekem és én sétálni voltunk. Hosszan, lassan, mert még csak vonszolni tudom magam. Ismerősőkkel találkoztunk, ráérősen beszélgettünk, megvitattuk a világ sorsát, mint régen a kispadon a faluban. És a pillanatban vagyunk. Van időnk megélni a pillanatot, a jelenben lenni. Nem a múlton rágódni vagy a jövő feladatai felé nézni.

Ma listát írtam a következő pár hétre, mik is az elintézendő dolgok. Van bőven, szép hosszú lista. DE! Nem megvalósíthatatlan, belefér 5 hétbe, kényelmesen. Főleg úgy, hogy nem utazunk 14 év után húsvétkor Magyarországra. Nagyfiú és én sem ünneplem a születésnapom a családdal, születésünk óta. No, ez a negatívum. Elmarad pár családi esemény, nem utazunk arra sem haza. De már a pót időpontokat szervezzük és terveket kovácsolunk a jövőre nézve.

Ti mit tapasztaltatok? Hogy élitek meg ezt a rendkívüli  állapotot?