Tojás nélküli majonéz

Életem Párja lett figyelmes egy étterem-rendberakós showműsorban erre a receptre. Addig rágta a fülem, míg el nem készítettem. Amúgy sem volt otthon majonéz, tehát beadtam a derekam. Nem bántam meg, de megmondom őszintén, a hagyományos majonéz azért mégis csak az igazi. Viszont a legnagyobb kánikulában is lehet ezzel a variációval majonézes salátát készíteni a grillpartira és nem fog megromlani, mert ugye nincs benne tojás. 

Hozzávalók:

100 ml tej
1 tk mustár
só
bors
kb 200 ml napraforgó olaj (ki ne próbálja senki olívával, ehetetlenül keserű lesz!)

botmixer

Magas vékony edénybe, legjobb egy kancsó öntjük a tejet, hozzáadjuk a mustárt, sót, borsot és kicsit felverjük a botmixerrel. Ezután folyamatosan adagoljuk hozzá az olajat, miközben verjük. Lehet nem kell mind a 2 dl annak, aki kicsit folyósabban szereti.

És itt van még egy kis videó, hogyan kell tojásos majonézt készíteni (a tejes is ugyanígy készül):

A hozzávalók:

1 tojás
1 tk mustár
bors
só
citromlé
250 ml étolaj

A hozzávalók szobahőmérsékletűek legyenek.Egy magasabb falú  edénybe önteni a hozzávalókat, a botmixert lenyomni az aljára és lassan felfelé húzni, míg a kívánt konziszteniciát le nem érjük. Ennyi és kész a majonézünk!

Egy kanna tej utóélete II.: Sajt házilag

Amikor sok a tejszín, vaj készül. Ha összemegy a házi tej forralás közben? Akkor mi legyen? Mert ugye túró nem lesz belőle, annak altatni kéne a tejet első lépésben, utána melegíteni. Az összement nyúlós valamit mégis csak sajnáltam csak úgy egyszerűen kiönteni. Gondolkodtam, mitévő legyek és ekkor jött a nagy ötlet, hogy felöntöm, mint a túrót, majdcsak alakul. Megnéztem, s láttam, rétegesen, szálasan kezd kinézni, amikor a savó távozik Megkóstoltam és egész sajt íze volt. Hát ezt meg kell örökíteni, ezért vannak ettől a pillanattól fázisfotók. Mert ki gondolja, hogy egy ilyen véletlenből valami jó is kisülhet.
Megint jött az isteni szikra, ha már ennyire sajtra emlékeztet: le kellene nyomatni. Ehhez a legalkalmasabb egy konzervdoboz, ugyebár, ahogy a pástétomoknál szokás.

S működött. Egész délután pihent a sajtom a mosogatóban a barackbefőtt alatt. Majd a kíváncsiság hajtott és megnéztem.

Igazán jól nézett ki. Szépen összeállt, néhol persze kicsit még puha volt, de azt a részt aláhajtottam, újra nyomattam. S estére lett egy formás kis sajtom. Sajnos nem mértem meg a súlyát, de olyan 100 - 150 g lehetett. 

Felvágtam és megkóstoltuk: MOZZARELLA ÍZE LETT! :-)) Ezt sohasem gondoltam volna, de nagyon finom, kicsit édeskés. 

Egész biztosan ismét kipróbálom és utánanézek, hogyan is készül a mozzarella. S legközelebb pontos adatokkal szolgálok.
Soha sem lehet tudni, mire jó a véletlen!

Egy kanna tej utóélete I: Vaj házilag

Mint említettem a Tejszínhabos, mandarinos piskótatekercsnél, volt otthon házi tejszín. Mert amennyi tejet a családom megiszik néha nem tudom befogadni. Robi képes két bögrével is lenyomni együltőhelyben. A jó kis tejszínt meg csak nem hagyom a tejen, ha másra is fel lehet használni. De ennyit még én sem tudok elsütni, főzni, főleg, ha jól tejelnek a tehenek.

Mi ilyenkor a teendő?  Lefagyasztani, ha friss. Ha már nem olyan harmatos, kicsit talán már savanykás is? Meghagyni tejfölnek. De amikor mindkettőből túltermelés alakul ki házi körülmények között? Akkor vajat kell készíteni. Ezt a műveletet köpülésnek hívják, fáradtságos, időigényes munka. Az volt régen, de nem ma, amikor van az embernek merülőmixere. Így is tovább tart, mint mondjuk a Lamiránál látott majonéz készítése, de megéri egyszer, kísérletképpen elszórakozni vele. Meg akkor is, amikor nem sikerül a tejszínünket habbá verni, hanem összetúrósodik. Verjük nyugodtan tovább és járjunk el az alábbiak szerint!

Így készül:

Kb. 400 ml tejszínnel már érdemes elkezdeni a munkát. Beletesszük egy magas falú edénybe és elkezdjük a tejszínt felverni. Amikor már már jó kemény a hab, nem hagyjuk abba a verést, tovább dolgozunk. 

Ha elkezd kitúrósodni a tejszín, jó úton járunk.

 Ha kiemeljük a mixert, az író rögtön az edény aljára kezd leülni és a könnyebb zsiradék, esetünkben a vaj, feljön a tetejére. Nem szép látvány, de csak szorgalmasan tovább verjük.

Ha már szép, egységes a zsiradékunk, abbahagyjuk a munkát. 

 

 Egy apró lyukú szitát kibélelünk egy konyhai papírtörlővel, ráhelyezzük egy nagyobb tálra. A szitába beleöntjük az edény tartalmát. Az író elkezd lecsepegni a tálba. Kicsit hagyjuk, hogy magától csepegjen, néha megmozgatjuk a szűrűt. Ha már az író nagy része lecsepegett(ne öntsük kis, jó lesz zöldbab-  vagy tökfőzelékbe, tejföl helyett), a vajat átöntjük a szitánkba és addig rázogatjuk, míg nem jön már savó belőle.
(Erről nem készült fáziskép sajnos)

A lágy vajunkat megformázzuk, ha akarjuk és egy alufólián dermedni hagyjuk a hűtőben.

JÓ ÉTVÁGYAT!