Teljesen friss, délután sült és valami hihetetlen az íze. A különlegessége: otthonról származó finom, fehér rozsliszt adja az alapját, a rozshoz illeszkedő fűszerekkel . Valamint repedezett, cserepesedett, ropogós lett, mint előtte szinte soha. Megfejtettem ennek a titkát. Hiába minden, az itteni lisztek nem tartalmaznak annyi sikért, mint a magyarországiak. Nem is lesznek a kenyerek olyan lazák, lyukasak. Kísérletezek tovább azért szorgalmasan, de az ismerős ízek elővarázsolásához úgy látszik, importálnom kell a lisztet is, igaz csak kis mennyiségben. :-)
Hozzávalók:
300 g öregtészta
700 g fehét rozsliszt
300 g kenyérliszt (Type: 1050)
1 ek só
2 ek olaj
1 ek citromlé (a sikér jobb hatásfoka végett)
kb. 500 ml víz
10 g élesztő
1 tk cukor
1/2 mk őrölt kömény
1/2 mk koriander
A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a hozzávalókat a víz kivételével. A vizet folyamatosan adagolva a robotgéppel bedagasztjuk a tésztát. A rozsos kenyértésztánk akkor van jól kidagasztva, ha már csak kicsit ragad a kezünkhöz, megnyomva ruganyos. A tálat letakarjuk egy fóliával és duplájára kelesztjük
A tésztát kezünkkel ellapogatjuk, majd megformázzuk. A sütőedénybe tesszük és ismét duplájára kelesztjük. A sütőt felfűtjük 250C fokra, s kenyeret egy penge segítségével most pár helyen bemetszhetjük, én ma hagytam a kenyerem a sorsára. A sütőedény tetejét megspricceljük alaposan vízzel, hogy a kenyerünk jó sok gőzben sülhessen. Betesszük az edényt a sütőbe. 50 perc múlva a tüzet 200C fokra mérsékeljük, addig az ajót nem nyitogatjuk, a fedőt nem emelgetjük, még ha nem is látunk bele az edénybe, nehogy összeessen a kenyér. 10 perc elteltével a tetőt levesszük és ha a kenyerünk még nem elég szép piros, kicsit fedő nélkül is sütjük. Ne féljünk, nem fog a kenyér teteje megégni, védi a fedő, és így a gőz sem illanhat el.
Rácsra téve hagyjuk kihűlni, de előtte még megspricceljük alaposan vízzel, hogy szép cserepes kenyeret kapjunk.
 |
| Valaki megdézsmálta a jobb felső sarkot. Ugyan ki lehetett az??? :-DD |
JÓ ÉTVÁGYAT!
Tényleg látszik milyen csodás cserepes lett a héja, nagyon szép:) Különben én is mindig késztetést érzek, hogy a friss kenyeret megcsipkedjem:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik! A csipkedés Nagyfiú specialitása, de a ropogós héj nekem is gyengém. :-))
TörlésNagyon belejöttél a kenyérsütésbe! Kész pék vagy! Egymás után sütöd a szebbnél szebb kenyérkéket! Nagyon jól sikerült ez is. Kívül-belül csodás!
VálaszTörlésEz hízelgő titulus! ;-) Köszönöm szépen! Igyekszem, hiszem már nagyon régen sütök kenyeret, még vagy 15 évvel ezelőtt vetemedtem erre, a nyári szünetben, unalmamban. :-)) Mostanra, hogy sokat gyakorolok, nagyon belejöttem. Jah, és olcsóbb, mint a péknél, és egészségesebb, mint a multiknál. Szóval gyakorolok tovább szorgalmasan és le is közlöm őket. Hátha valakinek tudok okosat mondani. :-)
Törlés