Kölessel töltött káposzta

Gondoltam egy nagyot ebben az életmódváltós időszakban és mivel kevés, majdnem semmi húst nem eszem, mert nem kívánom, hogy készítek valami igazán finomat. Készítettem már kölessel fogásokat ITT és ITT. Minden esetben a húst helyettesítettem ezzel a gabonafélével. Így most is arra gondoltam, hogy elkészítem hagyományosan a töltött káposztát, de kölessel. Nem bántam meg.! Vegetáriánusoknak, sőt vegánoknak is remek fogás lehet.



Hozzávalók:

1 kisebb fej káposzta
1 bögre kerekszemű rizs
1 bögre köles
só
bors
2-3 fokhagymagerezd
őrölt paprika

1 kg savanyúkáposzta

2 ek olaj,
1 ek liszt
pirospaprika

A káposztafejet a torzsája mellett bevágjuk, egy fazékban felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, sózzuk és kicsit előfőzzük, hogy a levelek elváljanak a torzsától. Kicsit kihűtjük.

A rizst  2 bögre vízzel félpuhára főzzük. Nem baj, ha ragad, így ki lehet váltani a tojást a töltelékben. Amikor kész a rizs, hozzáadjuk a kölest, sózzuk, borsozzuk és ízesítjük a fokhagymával, pirospaprikával. Bánjunk bátran a fűszerekkel, a köles elbírja. összegyúrjuk. Egy nagyobb fazék alját kibéleljük savanyú káposztával. A káposzta fejről leválasztjuk a leveleket, a torzsájukat kicsit elvékonyítjuk hosszában. Megtöltjük a masszával és a levelek oldalát behajtjuk, majd próbáljuk hangos káromkodások között szépen feltekerni  és megformázni. Ne tekerjük szorosra, mert a köles alaposan tágul fövés közben. Ráhelyezzük az aprókáposztára. Lefedjük savanyúkáposztával, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Kb. 1 óra alatt készre főzzük. Ügyelve rá, hogy le ne égjen, pótoljuk a vizet is gyakran. Ne ijedjünk meg, ki fog bújni jó pár kölesszem, és feljön a felszínre, legalább krémes lesz a káposztánk. Az olajból, lisztből pirospaprikával vékony rántást készítünk és ezzel besűrítjük az ételt. Tejföllel tálaljuk.

 

JÓ ÉTVÁGYAT!

Ne feledjétek! Vasárnapig lehet még az előző bejegyzésnél megjegyzést hagyni, ki miért is jár hozzám és mit kedvel a legjobban a blogról! :-))

Évfordulónk - 1 éve együtt a blogom és ÉN!

Hát ez a nap is elérkezett! Az én kis BLOGOM 1 éves lett. Már 366 napja osztjuk itt az észt, a magyar konyháról német környezetben. Ezalatt az egy év alatt sok ismerősre tettem szert, barátokra is leltem, különleges ismeretségeket kötöttem. Még egy partnerre is találtam, akivel támogatjuk egymást az életmódváltásunkban. Szóval sokat adott nekem a blog és Ti is kedves Olvasóim. Általában egy születésnap alkalmából az ünnepelt szokott ajándékot kapni, ezért arra kérlek Titeket, hogy osszátok meg velem vasárnap éjfélig, miért is kedvelitek a blogot és mi a kedvenc receptetek. Én pedig "megvendégelek" három kedves olvasót sorsolás útján (akiket természetesen Nagyfiú fog kihúzni) egy-egy kicsit értékesebb, érdekesebb ajándékkal. :-))

Köszönöm, hogy olvastok, kitartotok mellettem, akkor is, amikor ritkábban jelentkezem. Örültök a jelenlétemnek! Kívánom, hogy teljen a következő esztendő is olyan jól, mint az első és élvezzük az életet boldogan, önfeledten! :-))

JÁTÉKRA FEL! 

Sonkás, sajtkrémes képviselőfánk

Ücsörögtem az orvosnál, anyósomra várva, kezembe vettem az egyik szaklapot, történetesen Bunte-t (ahogy a férjem mondja, nem HVG-t akar olvasgatni a váróteremben) és megtaláltam benneaegy fantasztikus receptet. No most nem igazán ebben a formában ismeri az ember ezt a fajta süteményt. De ugye ki mondta, hogy a palacsintát is csak édes töltelékkel lehet megtölteni? Szerencsére volt nálam papír és írószerszám, lejegyeztem gyorsan, hétvégén pedig elkészítettem. Mit mondjak? Ilyen gyorsan sós sütemény még nem fogyott le nálunk.

Hozzávalók:

Tészta:
125 ml tej
125 ml víz
2 csipet cukor
60 g vaj
2 csipet só
szerecsendió, ízlés szerint
200 g liszt
4 db tojás

Töltelék:
5 ág/ 1 tk szárított  oregáno
5 ág! 1 tk szárított bazsalikom
vékonyra szelt füstölt sonka
250 g natúr vajkrém
50 ml olivaolaj
só
bors

A tejet felfőzzük a vízzel, cukorral, sóval vajjal és szerecsendióval. Amikor már majdnem forr, hozzáadjuk a lisztet és egy gombóccá keverjük. Levesszük a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni. Egyenként hozzákeverjük a tojásokat. Sütőpapírral bélelt tepsire csillagcsőrös habzsákkal halmokat készítünk vagy egy teáskanál segítségével diónyi halmokat teszünk. 180C fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Sütőajtót nem nyitogatni, mert összeesik. Kb. 25 perc alatt készen is van.

A töltelékhez a vajkrémet összedolgozzuk a fűszerekkel, sóval, borssal, olivaolajjal, habosra keverjük. A fánkok kalapját levágjuk, ha kell a belsejüket kicsit kikaparjuk, a keletkezett üregbe töltjük a krémet. Tetejére helyezzük a sonkarózsákat, a kalapjukat rátesszük és már tálalhatjuk is.

Sonkarózsa készítése:

Zelleres sárgarépafasírt

Halrudacskát ígértem Nagyfiúnak, de bevallom férfiasan, elfelejtettem venni. Amikor hazaértem a boltból, csak akkor villant az agyamba. Ajjaj! Most mit csináljak? Eszembe jutott, hogy régen szerettem volna amúgy is répafasírtot készíteni. Gyorsan rákerestem a neten, találtam is ITT egy nekem tetszőt. Azután a kezembe akadt egy darabka zeller a hűtőben és már össze is állt az ebéd. Nekem salátával, Nagyfiúnak rizzsel. Nagyon ízlett még este Életem Párjának is.

Hozzávalók:

 500 g sárgarápa
100 g zeller
2-3 gerezd fokhagyma
1 tk lestyán
1 tk petrezselyemzöld
só
bors
1 db tojás (elhagyható)
teljeskiőrlésű rozsliszt/ tönkölyliszt
zsemlemorzsa a forgatáshoz

A répát és a zellert nagylyukú reszelőn lereszeljük, összekeverjük a sóval és a fűszerekkel. Hozzáadjuk a kipréselt fokhagymát, a tojást és annyi liszttel összegyúrjuk, hogy jól formázható legyen. Fontos a teljeskiőrlésű liszt, ez teszi lehetővé, hogy  a massza összeragadjon. Megforgatjuk zsemlemorzsában és olyan forró olajban sütjük, hogy folyamatosan süljön, de lassan. Különben csak megszívja magát olajjal.

JÓ ÉTVÁGYAT!

Almás, diós zellersaláta

Saláta: fejes saláta cukros- ecetes lében, ami ha ellepi, remek ízt ad neki, de sosem lepte el és a fele csak zöld fűízű izé volt. Inkább befőttet ettem a tojásos nokedlihez. Ehhez képest az utóbbi időben jó sok salátát kotyvasztottam és jó ízűen el is fogyasztottam és egyik sem volt fűízű.

Kicsit Waldorf salátára hajazó, de nem majonézes, bár azzal is remek, könnyű ebédnek vagy vacsorának való. És nagyon laktató, a diónak köszönhetően. 

Hozzávalók:

300- 400 g zeller
2-3 db savanykás alma
100 g dió
só
bors
citromlé
olívaolaj, bár én tökmagolajat is tettem bele, nem ártott neki 

A diót serpenyőben zsiradék nélkül megpirítjuk, amikor kihűlt, nagyobb darabokra vágjuk késsel. A zellert megpucoljuk, julienre vágjuk vagy nagylyukú reszelőn lereszeljük. Az almákat negyedeljük, kimagozzuk, megpucolni nem kell és vékonyan felszeleteljük, a zellerhez keverjük, meglocsoljuk citromlével, hogy ne barnuljon meg, sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk az olajjal és hozzáadjuk a diót.Ezután már csak érni kell hagynunk és élvezni a remek ízeket.
Akinek kedve van, fogyaszthatja majonézzel vagy tartár mártással.
 

JÓ ÉTVÁGYAT!

Francia célkasaláta

Soha nem tudhatja az ember, mikor játszik kezére a sors egy remek receptet. Nekem konkrétan a túróval töltött cékla készítése és a Monte Cristo grófja című film nézése közben pottyant az ölembe. A kivájt cékladarabokra kerestem alternatívát, hogyan is lehetne őket a legízletesebben elkészíteni. Belenéztem a magyar Julia Childe-ba, azaz Horváth Ilona szakácskönyvébe, találtam is benne egy jónak ígérkező receptet, francia céklasaláta címmel, 217. oldal. Ez lett a kiindulópontom. Azután alakítottam kicsit rajta és csodás saláta lett a végeredmény.

 

 Hozzávalók:

2-3 közepes cékla (600 g)
1 nagy fej hagyma, nálam lilahagyma
só
2 ek.balzsamecet
2-3 ek olívaolaj

A céklát sütőben megsütjük. Amikor már érezzük az illatot, rászámolunk még egy negyedórát és késznek nyilvánítjuk a  répáinkat. Pár percre beburkoljuk egy konyharuhába, mint a sütőben sült krumplit, hogy a héját könnyebben le tudjuk húzni. A céklát felkockázzuk a hagymával egyetemben összekeverjük, sózzuk, hozzáadjuk az ecetet és az olajat. Alaposan összekeverjük és legalább 2 órát, de még jobb, ha egész éjszakát érni hagyjuk.

A szétválasztó étkezés szellemében egy szelet pirítóssal vagy zsemlével kiadós ebéd lehet, de magában, mint saláta is megállja a helyét egy remek sült hús mellett.

JÓ ÉTVÁGYAT!

Eszterházy tekercs - SAD XII. és Blogkóstoló

Éva kapta a megtisztelő feladatot, hogy a 2. Süss Alkoss Díszíts háziasszonya legyen. Sokat gondolkodtam, hogy a mottónak: Csavard fel! hogyan is tudnék eleget tenni. Majd jött az apropó: Nagyfiú farsangi karneválja. Oda ugye sütni kell, hát gondoltam egy merészet és a hagyományos Eszterházy tortát felcsavartam, amit  Konyhavirtuóznál már úgyis kinéztem. Ezt a finomságot, gondoltam, ha már Vikvi szabad kezet adott nekem  és bárkitől választhatok, benevezem a Blogkóstolóra is. Két legyet ütök egy csapásra! Okos nem? Persze mástól is fogok Kóstolgatni. De ez most ez olyan jól jött ki! :-))

 
 Hozzávalók:

A tésztához:
7 nagyobb (vagy 8 kisebb) tojásfehérje
24 dkg cukor
21 dkg dió
7 dkg liszt

A krémhez:
2,8 dkg kukoricakeményítő (30 dkg vaníliás pudingpor)
2,8 dl tej
7 dkg cukor
11 dkg darált dió
2 dl tejszín
házi vaníliakivonat
rum ízlés szerint

A díszítéshez:
1 kisebb tojásfehérje
15 dkg porcukor
5 dkg olvasztott étcsokoládé
kevés étolaj

A tésztához a tojások fehérjét a cukorral kemény habbá verjük és óvatosan beleforgatjuk a liszt és dió keverékét. Sütőpapírral bélelt tepsire simítjuk, 180 fokra melegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük. Vigyázni kell a sütéssel, hogy szépen átsüljön, az idő letelte után végezzünk tűpróbát! Kicsit hűtjük és feltekerjük, mint a piskótatekercset. Lehet törni fog a lap, de úgy is finom. ;-)

A krémhez a kukoricakeményítőből, vaníliakivonatból, cukorból és tejből pudingot főzünk. Ha kihűlt, belekeverjük a diót, a rumot és a keményre vert tejszínt. A lapot a krémmel megkenve ismét feltekerjük, az oldalait és a végét krémmel megkenjük, dióval bevonjuk.

A mázhoz a tojásfehérjét a porcukorral sűrű habbá verjük és a tekercs tetejére simítjuk.
Az étcsokoládét az étolajjal gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk, keresztirányban csíkokat rajzolunk a tortára és egy fogpiszkálóval hosszanti irányban ellentétes csíkokat húzva kialakítjuk a jellegzetes Eszterházy torta mintát.

S jöjjön pár kép egy igazi kisoroszlánról :-))

Túróval töltött cékla

Ránéztem a fejlécemre és elrémültem: hétfőn tettem fel utoljára valamit. Az igaz, hogy nem nagyon volt időm semmire, meg erőm sem. Pedig nem voltam/ vagyok beteg, csak valahogy olyan levert. Közben főztem is és készítettem egy pár finom salátát is, meg is örökítettem őket. De mire oda kerültem volna, hogy feltegyem a képeket a netre és írjak is valamit, estére teljesen kimerültem. Ennek kicsúcsosodásaképpen ma legyalultam a sarkamból egy 2 cm-es darabot. És nagyon fáj! Kellett nekem pedikűröznöm. :-D

A héten nagy sikert arattam evvel a kis szépséggel. Amikor Gabojszánál megláttam, rögtön tudtam, hogy ezt hamarosan elkészítem, főleg, mert remekül belepasszol az életmódváltásomba és hidegen is kiváló. Mivel nekünk nincs itthon juhtúró és nem is találtam sehol, még a piacon sem, sima túró és kecskesajt keverékével töltöttem meg.

Hozzávalók:

fejenként 1 közepes méretű cékla
250 g tehéntúró
100 g kecskesajt reszelve
só
bors
rozmaring

A céklákat megmossuk, vigyázva, hogy a héja ne sérüljön meg, mert akkor a főzővizet szépen megszínezi, mi  pedig kapunk pár szép kerek és fehér céklát végeredményül. Feltesszük annyi sós vízzel, amennyi ellepi és puhára főzzük.
Kicsit kihűtjük és mint az újkrumplit, meghámozzuk. A belsejét karalábévájóval kiszedjük vagy késsel kivágjuk. Ebből finom salátát készíthetünk, ennek a receptjét is hozom hamarosan.

A túrót összekeverjük a kecskesajttal, sózzuk, borsozzuk és megtöltjük vele a céklákat. Sütőben 200C fokon szép pirosra sütjük. Amikor kisült egy ágacska rozmaringot szúrunk a túróba, hogy megillatosítsa az ételt. Aki kéri rizzsel kaphatja, én magában ettem és nagyon laktató volt úgy is.

JÓ ÉTVÁGYAT!

Rakott karfiol

Kissé diétásabb ebédre vágytam és valami olyat akartam készíteni, amivel Nagyfiú is elégedett lesz. Kicsit ugyan izgultam, de a hó segítségemre sietett. Jó éhesen érkezett haza gyermekem a suliból, ahol nagyot rohangáltak, hazafelé pedig végigfetrengte az összes hókupacot.

Hozzávalók:

1 közepes fej karfiol (brokkoli)
400 ml tejszín (esetleg tejjel hígított tejföl)
200 g zsemlemorzsa

sajt a tetejére - optionális

A karfiolt kevés vízben vagy pároló edényben roppanósra pároljuk. Míg fő, a zsemlemorzsát szárazon egy lábasban szép pirosra pirítjuk, megsózzuk, ebbe forgatjuk bele forrón a karfiolt, hogy szépen bevonja a máz és egy vékonyan kivajazott  tűzálló tálba tesszük, megszórjuk a maradék zsemlemorzsával. Leöntjük a sózott tejszínnel vagy a tejjel éppen csak folyósra kikevert sózott tejföllel, ha kívánjuk meghintjük sajttal és 200C fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Salátával tálaljuk,de húsétel mellé is lehet köret.

JÓ ÉTVÁGYAT!

Lasagne bolognese

Hát a magam eszétől neki nem láttam volna, de Nagyfiú ragaszkodott hozzá, hogy lasagnét (nem lasagnát!) enne. Remek: tészta van, darált hús van, lasagne szósz alap van. STOP! Na nehogy már zacskós szószt csináljak, mikor éppen tegnap vettem zellert és minden van egy igazi jó szószhoz itthon. Hát nekiláttam és nagyon nem bántam meg. Ezentúl mindig így készítem majd a bolognai lasangét. Sőt, fogok főzni szószt és lefagyasztom, hogy csak elő kelljen kapni, amikor kedvünk támad egy jó kis olasz kajára.
 

Hozzávalók:

500 g darálthús (legjobb vegyesen marha és sertés)
1 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szál sárgarépa
kis darab zeller
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv
2 ek sűrített paradicsom
1 babérlevél
só
bors
húsleveslé, bár én vízzel készítettem
30 g vaj
2 ek olivaolaj

Besamel mártás:

50 g vaj
3 púpozott ek liszt
kb. 600 ml tej
só
bors
szerecsendió

kb. 15 db lasagne tészta

100 g reszelt sajt

A zellert és a répát lereszeljük, hagymát kockára vágjuk, a fokhagymát felszeleteljük. Az olaj és vaj keverékén kicsit megpirítjuk, hozzáadjuk a húst, ezzel is összepirítjuk. Felöntjük a paradicsomkonzervvel, ízesítjük sóval, borssal, hozzáadjuk a babérlevelet, paradicsompürét és kevés vízzel felöntjük, hogy éppen ellepje. Kevés vörösborral finomíthatjuk az ízeket. 2-3 órahosszat főzzük. Higgyük el, megéri! Időnként öntsük fel vízzel, ha fogytán lenne a folyadék.

Amikor a szósz kész, elkészítjük a besamel mártást. A vajon a lisztet fehéredésig pirítjuk, felöntjük lassan fél liter tejjel, folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Folyósnak kell lenni, ha kell ,még hozzáadjuk a maradék tejet. Ízesítjük sóval, borssal, szerecsendiót reszelünk bele.

Egy hőálló tálat kicsit kiolajozunk, az aljára kevés húsos szószt teszünk, rá tésztalapot, ismét szósz, meglocsoljuk a besamel mártással, erre tészta. Ezt a rétegezést addig folytatjuk, míg le nem fogy a szószunk. A tetejére besamel mártás és reszelt sajt kerüljön. 190 C fokos sütőben kb. 45 perc alatt készre sütjük. Ha a teteje idő előtt pirulna, borítsuk be sütőpapírral.

A tésztát, akár friss, akár száraz, nem főzöm előre sosem. Annyi folyadék van a szószokban, hogy ennyi sütési idő után megpuhul a tészta is, nem csak al dente lesz.

JÓ ÉTVÁGYAT!

Csokoládés tearúd

Bibimóni nagy fába vágta a fejszéjét. Elkészíti a Váncza süteményeskönyv összes receptjét egy év alatt. Ebből könyvből sütött mindig Nagymamám. Csak pár lap volt meg neki, biztos valahol reklámajándékként kapta. Azután én is megvettem réges-régen, úgy 25 éve és sütöttem is belőle párszor. Ez a kis keksz teljesen beépült a családi recepttárba. Mert gyors, finom és nagggyon sokáig eláll. Amikor Nagyfiú megszületett, ezzel a sütivel vártam a látogatókat. 

Íme a recept és az elkészítés 1:1 Mónitól:

45 deka lisztet  elkeverünk 1 csomag Váncza-sütőporral, majd deszkán összegyúrjuk 20 deka cukorral, 20 deka zsírral, 1 citrom levével és reszelt-héjával, 2 egész tojással és 1/2 csomag Váncza-vanilincukorral. A tésztából hüvelykujjnyi rudacskákat sodrunk,melyeket tepsibe rakva szép sárgára sütünk ki. Kihűlés után gőzön olvasztott főzőcsokoládéba mártjuk félig hosszában és hideg ( márvány) lapra téve, hűvös helyen megfagyni félretesszük Igen szép díszsütemény teához. Kis ügyességgel különféle formákat készíthetünk a tésztából, melyeket különféleképpen díszítve vagy mártva az olvasztott csokoládé segítségével díszíthetjük.

Szilvásgombóc

Lekváros derelyének indult, aztán idő közben átváltozott. Mert eszembe jutott, hogy még van a fagyasztóban két csomag szilva. Nosza, elő vele, gyors krumplifőzés, és már készült is a finom gombóc. Nagynéném ajánlásával nem hűtöttem ki a krumplit és nem ragadt a tészta. Ezentúl mindig így fogom készíteni.

 Hozzávalók:

1 kg burgonya
kb. 400 g liszt (függ a burgonya lisztességétől)
1 ek zsír
1 db tojás
só

30 szem szilva

Szóráshoz:

barnacukor
fahéj
1 késhegynyi őrölt gyömbér
    keveréke

kb. 400 g zsemlemorzsa

A burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk, feltesszük annyi sós vízzel főni, amennyi ellepi. Amikor megfőtt áttörjük, hagyjuk kicsit kihűlni, de még melegen összegyúrjuk a tojással, zsírral és annyi liszttel, hogy rugalmas, jól nyújtható tésztát kapjunk.
Kinyújtjuk fél centi vastagra, kb. 8x8 cm-es négyzetekre vágjuk. Mindegyik közepébe teszünk 1/2, ha kisebb 1 szem szilvát, megszórjuk egy tk. fahéjas cukorral. A négyzet csücskeit ráhajtva, gombóccá formázzuk. A fagyasztott szilvát nem szoktam felolvasztani. A forró vízben szépen felolvasztja a cukrot a szilvalé és remek, szaftos gombócokat kapunk.

A zsemlemorzsát lábasban aranybarnára pirítjuk. Én zsiradék nélkül szoktam, de lehet 1 kanál olajon is. 

1,5- 2 liter sós- cukros forrásban lévő vízbe dobjuk a gombócokat. Amikor feljönnek a víz felszínére még 2 percig főzzük, szűrőkanállal a pirított morzsára szedjük és megforgatjuk benne. Fahéjas cukorral megszórva tálaljuk. 

JÓ ÉTVÁGYAT!

Tejfölben sült csirke

Egyszer már készítettem tejfölben sült csirkét Petra receptje alapján. De mivel citrom van benne, nem nagyon jön be Életem Párjának. Így most kihagytam és a tejföl egy részét tejszínnel helyettesítettem.

Hozzávalók:

1 db csirke részeire szedve
só
bors
200 ml tejföl
200 ml tejszín (vagy tejföl)

A csirkeaprót sózzuk, borsozzuk.

Egy fedeles sütőedénybe helyezzük a tejföl- tejszín keverékével meglocsoljuk és lefedve 180C fokos sütőben készre pároljuk.

A végén fedő nélkül 200C fokon kicsit megpirítjuk. Ha szép piros, a húst tálra szedjük, a szaftját kissé beforraljuk, ha kell keményítővel sűrítjük. Párolt rizzsel tálaljuk. 

JÓ ÉTVÁGYAT!

Kovászos rozskenyér

 Hazaérve a szabadságról, rájöttem, hogy kevés zsemlét vettem. Ez bizony nekünk nem fog kitartani a hétvégén. Benézve a hűtőbe első pillantásom a két hete szunnyadó kovászomra esett. A tetején szürke lé úszkált, mint amibe a gyerek már kimosta a festőecsetet. Olvastam, hogy ezt a levet le kell önteni, már volt, hogy egy kevéskét leöntöttem. De ez most jó 1,5 cm volt. Alatta azonban szilárdan állt a kovász, kiboritottam a levet gyorsan. Felkevertem és egy életem, egy halálom alapon kimértem a kenyérnek valót és ami maradt az üvegben azt is megszaporítottam. Ha nem kel meg, legalább kiöntöm. Másnap reggel egy csodásan felfutott, friss illatú kovász fogadott. Ha már ilyen szépen megkelt a kovászom, evvel is egy kíséreltbe fogtam. Rozskenyeret sütöttem vele és teljes megelégedettséggel állíthatom, a kovász és a rozs találkozása tökéletes ízharmóniájú kenyeret eredményezett. Legalább olyan jól fogy, mint a fehérkenyér.

Hozzávalók:

400 ml kovász
700 g fehér rozsliszt
300 g kenyérliszt
24 g só
500 ml víz

3 ek olaj

A kovászt feloldom a vízben, a liszteket átszitálom és a sóval alaposan összekeverem. A kovászt a liszthez adom, összekeverem, ha kicsit lágyabb tésztát akarunk, adjunk hozzá még 50 ml vizet.
10 percet pihentetem, ezután1 ek. olajon megdagasztom a tésztát. 10 percet pihentetem, ismét megdagasztom olajon. Most 20 percet pihentetem, majd jön a 3. dagasztás. Ezután a tésztát kelni hagyom, közben, ha eszembe jut, kétszer meghajtogatom, de ez nem lényeges. Amikor a duplájára kelt a tészta, kb. 3-4 óra múlva, óvatosan kilapítom, megformázom, egy konyharuhával kibélelt formában (jelen esetben egy agyagtálban) 1-1,5 óra alatt megkelesztem.
Közben a sütőt és a sütőedényt (öntöttvas lábas, agyag sütőtál) tetővel együtt 250C fokra felmelegítem, meghintem liszttel, a kenyeret óvatosan a kezemre borítom, a sütőedénybe teszem és pár helyen bevágom (nekem most ennek ellenére repedt). Fedő alatt sütjük 50 percet. Ha kell utána még kicsit rápíríthatunk 230C fokon.

 

Zelleres rakott kelbimbó

A sok ünneplés és lakomázás után végre hazaérkeztünk. Sikeresen elpakoltam a hazaszállított dolgokat és idő, sőt mi több erőm is van végre blogolni. Írtam volna otthonról is, csak hát a technika nem nagyon fogadott a kegyeibe. Nem tudtam képeket feltölteni. Sőt sikeresen kitöröltem a Picasa-ból egy csomó képet, mivel nem csak a felesleges, hanem minden fotót, így a blogról is eltűntek a képek. Ezek egy részét tudom pótolni, de sajnos van, ami már nincs meg a gépen sem. Máshova meg nem mentettem el.

A sok evés- ivás, nehéz ételek után valami könnyűre vágytam, és szabadjára engedtem a fantáziámat. Ennek eredményeképpen született ez a kis rakott zöldség. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Hozzávalók:

500 g kelbimbó (tisztítva mérve)
500 g zellergumó szeletekben
400 ml tejföl
2 db tojás
só
bors
szerecsendió

50-60 g reszelt sajt

A kelbimbót és a zellerszeleteket roppanósra pároljuk. Legjobb, ha párolókosárban tesszük ezt meg, ennek hiányában csak egészen kevés vizet használjunk.
Egy jénai tálat kikenünk zsiradékkal. 

A tál aljára lerakunk egy sor zellert, megsózzuk

 

 erre egy sor kelbimbó kerül.

Ismét zeller, sózás,

 

 legfelülre kelbimbó.

A tejfölt kikeverjük a tojásokkal, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk bele és ráöntjük a zöldségünkre. 

Megszórjuk sajttal.

 25-30 perc alatt 200C fokon, légkeveréssel készre sütjük. Amikor a sajt pirulni kezd, kész.

JÓ ÉTVÁGYAT!

   

BÚÉK 2013!

 MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK KÍVÁNOK 

SIKEREKBEN GAZDAG, 

EREDMÉNYES, 

BOLDOG ÚJ ÉVET 

A 2013-AS ESZTENDŐRE!